Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 69 A nyest legjelentősebb táplálékát éves összesítésben a növények, ezek közül is a ker­ti és vadon termő gyümölcsök jelentik, melyek vitamin és szénhidrát forrásként fontosak (PANDOLFI et al. 1996). A ragadozók fontos szerepet töltenek be a magvak szétterjeszté­sében (HERRERA 1989), mely révén - idővel - a saját táplálékkínálatuk is bővül. A nyest télen is folyamatosan aktív, növényeket (DELIBES 1978, PANDOLFI et al 1996) és potenci­ális táplálékforrásnak minősülő háziállatokat, illetve állatvágási maradékokat fogyaszt (pl. HOLISOVÁ és OBRTEL 1982, RASMUSSEN és MADSEN 1985, TÓTH-APÁTHY 1998). Nyáron és ősszel részben gyümölcsfogyasztás érdekében jár be a lakott területre. A nyá­ri párosodási időszakban (MADSEN és RASMUSSEN 1985) gyakoribbá válik a territórium birtoklásátjelző ürülékek (és vizelet) elhelyezésének gyakorisága a különböző tereptár­gyakon, pl. köveken, fűcsomón (SEILER et al. 1994), ekkor a nyest nappal is sokat mo­zog (POSILLICO et al. 1995). A vizuális és szagjelek elsősorban az azonos ivar távoltartá­sát szolgálják, de az aktuális szaporodásbiológiai állapotot is jelzik (MACDONALD 1980), ami a különböző élőhelyek egyedeinek egyaránt jelzésként szolgálhat. Más vizsgálatokhoz hasonlóan (pl. RASMUSSEN és MADSEN 1985, LUCERINI és CREMA 1993, TÓTH-APÁTHY 1998), a szemétből származó emészthetetlen, pl. műanyag és gumi alapanyagú termékek fogyasztása tekintetében a különböző környezetben élő egyedek között nagy különbség tapasztalható. Előfordulásuk azt jelzi, hogy a különböző élőhe­lyeken élő nyestek közös táplálkozó helyeket is használnak. Mezőgazdasági környezetben 350-400 ha territóriumot tartanak fenn a nyestek (SERAFINI és LOVARI 1993), a hímek kétszer nagyobb területet birtokolnak, mint a nősté­nyek (POSILLICO et al. 1995). Más vizsgálatokban tapasztaltakhoz hasonlóan (DELIBES 1978, RASMUSSEN és MADSEN 1985, GOSZCZYNSKI 1986, SERAFINI és LOVARI 1993), ilyen élőhelyen a talajszinten élő kisemlősök jelentik a legfontosabb zsákmányforrást. Házi egér és vándorpatkány szerepel ugyan a táplálékukban, de kisebb arányban, mint az ur­bánus környezetben élő nyesteknél. Az urbánus nyestek számára pedig nagyobb táplá­léksűrűség és könnyebben megszerezhető táplálék fajok állnak rendelkezésre, pl. háziál­latok, galamb, házi egér, veréb, stb. (HOLISOVÁ és OBRTEL 1982, RASMUSSEN és MADSEN 1985, LUCERINI és CREMA 1993, SIDOROVICH 1997, TÓTH-APÁTHY 1998), melyek fő zsákmányukat képezik. A rendelkezésre álló táplálék-készlet minőségi és mennyiségi különbözősége és a nyestek kiváló alkalmazkodóképessége járulhat hozzá, hogy az ur­bánus nyestek a jellemző 15-50 g súlykategóriába eső prédán kívül nagyobb zsákmányt is gyakran ejtenek. A nagyobb súlyú zsákmány (pl. csibe, galamb, tyúktojás) fészekbe vagy táplálkozó helyre cipelése a nyestnek nem okoz nehézséget. Bár jellemzően talaj­szint közelében vadásznak, az urbánus nyestek gyakrabban fogyasztottak fákon, bokro­kon, eresz alatt élő prédát is. Nagy különbség tapasztalható a közös táplálékforrást jelentő háziállatok fogyasztása tekintetében a mezőgazdasági és az urbánus környezetben élő nyestek között. Az utób­biak háromszoros mennyiségben fogyasztanak háziállatot, melyek közül legjelentőseb­bek a baromfifélék. A baromfifélék fogyasztott biomasszája hasonló a kistestű madara­kéhoz vagy a házi egéréhez. A kompetítor fajok jelenléte is befolyásolja a nyestek előfordulását, állománysűrűsé­gét és táplálékválasztását. Emberi településeken lényegesen kevesebb kompetítorral kell a forrásokat felosztani (HOLISOVÁ és OBRTEL 1982, LUCERINI és CREMA 1993). A nyest urbanizálódó viselkedése nagyon hasonlít a vörösrókához (pl. DONCASTER et al. 1990, MITCHELL-JONES et al. 1999), a két faj között a természetes környezetben jelentős kom­petíció tapasztalható (SERAFINI és LOVARI 1993, BRANGI 1995). A lakott területeken is élő nyesthez hasonló táplálék-összetételű közönséges görény (összefoglalta: BLANDFORD 1987) lényegesen ritkább faj, mint a nyest; a két faj közötti kompetíció mértéke nem is­mert. A nyuszt élőhely igénye, táplálkozási szintje és tápláléka általában eltér a nyesté­től (pl. MITCHELL-JONES et al. 1999), bár alkatilag közel állnak egymáshoz. Földrajzi el-

Next

/
Thumbnails
Contents