Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

50 NATURA SOMOGYIENSIS 75% 50% 25% 26. ábra: Különböző élőhelyek relatív vidrasűrűségének sorrendje Megjegyzés: A kvartilis határokat szaggatott vonalak jelzik A vidra tápláléka a biomassza számítás alapján Ebben a fejezetben a vidra haltáplálékát - a korábbiaktól eltérően - nemcsak az előfordulási gyakorisági adatok alapján, hanem a hullatékban található táplálék maradványok súlya alapján végzett biomassza számítással is kiegészítve jellemzem (27. ábra, 9. melléklet). A számítás alapját olyan szorzófaktorok képezik, amelyeket a vidra emésztési sajátosságainak figyelembevételével határoztak meg (lásd módszerek fejezetben). Felmerülhet a kérdés, hogy ezeknek az újabb, biomassza számításon alapuló adatoknak mi az értelmük? Vegyünk egy leegyszerűsített példát. Ha a vidra biomassza számításon alapuló táplálék-összetételében 80%-ban szerepelnek halak és 20%-ban békák, akkor ez azt jelenti, hogy 1 kg elfogyasztott táplálékra 800 g hal és 200 g béka jut. (Ugyanilyen módon értelmezhetők a későbbiekben szereplő terresztris fajok adatai is.) Ennek a számításmódnak tehát bárki számára könnyen értelmezhető, gyakorlati jelentősége van. A biomassza számítást többféle típusú élőhelyen is elvégeztem, ugyanis a táplálékkészlet függvényében az élőhelyek között eltérések lehetnek. - A Mike-Petesmalmi tórendszer nagy kiterjedésű erdők közé ékelődik, természetvédelmi kezelés alatt áll, a tavakon halgazdálkodás folyik. Kiváló adottságokkal rendelkezik az ökoturizmushoz és itt található az ország egyetlen vidraparkja. - A Duna-Dráva Nemzeti Parkban elterülő Lankóci-erdőben a vidrák a nyáron kiszáradó égeresben és az erdőben húzódó csatornán, valamint az év nagy részében kiszáradó morotva tavakon és a felhagyott: sással, gyékénnyel borított halastavakon élnek. - A Látrány határában található Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület határán folyó Tetves patak az irmapusztai halastórendszer egyik vízutánpótlása; érdekessége, hogy vizében a kecskerák és a folyami rák egyaránt előfordul. A vidra táplálék-összetétele A petesmalmi tavakon élő vidra elsődlegesen fontos táplálékát halak alkották, ezek előfordulási gyakorisága évszaktól függően 80 és 94%, fogyasztott biomasszájuk 94 és 99% között alakult (27. ábra). Télen legjelentősebb haltáplálék az ezüstkárász, másodlagosan fontos a törpeharcsa volt (9. melléktet). A tavaszi táplálékban a ponty dominált, szubdomináns az ezüstkárász volt. Nyáron a vidra táplálékában a törpeharcsa részesedése volt a legnagyobb, mellette fogassüllő és sügér fordult még elő jelentősebb mennyiségben. Ősszel az ezüstkárász és a ponty volt a legjelentősebb haltáplálék, ezek mellett a törpeharcsa fordult elő számottevő arányban.