Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

36 NATURA SOMOGYIENSIS got mutatott. További tapasztalataik szerint a vidra nem a halak mérete szerint választott. Ennek oka a szerzők feltételezése szerint az egyes halfajok évszakos viselkedésének változásában keresendő, illetve abban, hogy a vidra zsákmányszerzéskor előnyben részesíti a lassan mozgó halakat. Tapasztalatuk szerint a kétéltűeken (27%) kívül az egyéb zsákmány taxonok előfordulási gyakorisága alacsony volt. Dél-kelet Lengyelországban végzett vizsgálatában HARNA (1993) az egyes évszakok közötti halfogyasztásban nem talált jelentős eltérést, a halak előfordulása 54% és 70% között mozgott. Egy Németországban végzett vizsgálat szerint (GEIDEZIS 1998) a vidra táplálékának döntő részét (87-96%) alkották halak. Portugáliában, egy vízi erőmű közelében végzett vizsgálat szerint (SALESLUIS et al. 1998) a vidra táplálékának nagy részét (80%) szintén halak alkották, melyek döntő többsége (60%) naphalból állt; a kétéltűek és a rovarok főként tavasszal, a halak télen, a rákok mennyisége pedig nyáron emelkedett megjelentésen a táplálék összetételben. Egy Thaiföldön végzett vizsgálat szerint (KANCHANASAKA 1998) az eurázsiai vidra táplálékának viszont csak 37%-át alkották halak, ezek mellett a legjelentősebb táplálékot a tízlábú rákok (31%) jelentették. A fogyasztott táplálék, különösen a halak mennyiségi- és méretbecslésének kérdése régóta foglalkoztatja a kutatókat. CARSS és PARKINSON (1996) fogságban tartott vidrák táplálkozásának részletes vizsgálata alapján felhívta a figyelmet a táplálék-összetétel vizsgálatok során elkövetett alá- és felülbecsülés problémájára. Zárttéri körülmények között tartott vidrák haltáplálék-preferenciáját vizsgálva ERLINGE (1968b) megállapította, hogy a választás nagyban függ a halkészlettől és a halak megfoghatóságától. Más tanulmányok (WISE 1980, CARSS és ELSTON 1996, CARSS et al. 1998, CARSS és NELSON 1998, KLOSKOWSKI et al 2000) a vidraürülékből származó halak méret szerinti besorolásának kérdéskörével foglalkoztak részletesen. Az ürülékben megtalálható halak csigolyamérete és a halak hosszúsága közötti összefüggés számszerűsítése érdekében, néhány halfajra vonatkozóan, a gyakorlatban jól használható regressziós egyenletet dolgoztak ki. A közép-európai tavakon, folyókon élő vidra éjszaka aktív (nokturnális) és rejtőzködő életmódot folytat, ezért a táplálkozási szokások közvetlen megfigyelése igen nehéz feladat lenne. így lehetséges terepi kutatási módszert az ürülék-analízis jelent. Ezzel ellentétben, pl. a Shetlandi-szigeteken, ahol a fátlan és bokroktól mentes tengerparton közvetlenül is megfigyelhető a nappal aktív (diurnális) vidra táplálkozási szokása és tanulmányozható a halpreferenciája (KRUUK és MOORHOUSE 1990, KRUUK 1995). Ezeknek a megfigyeléseknek egy része támpontot jelenthet az édesvizekben élő egyedek viselkedésének magyarázatakor. Vizsgálatok szerint a vidra bundája a tengervízben hamarább átázik, mint az édesvízben, ezért több időt kell a tisztogatásával töltenie (KRUUK és BALHARRY 1990). Megfigyelések szerint a tengerparton élő vidra a befolyó édesvizekből nem táplálkozott (legtöbbször erre nem is volt lehetősége), a fenéklakó, lassan mozgó halakat részesítette előnyben (KRUUK és MOORHOUSE 1990); a predáció az eseteknek kevesebb, mint harmadrészében (27%) volt sikeres. Főként a partközeli régióban vadászott, ahol a tengerfenékig is lemerülhetett (KRUUK et al. 1990). A közvetlen megfigyelés lehetőséget adott a fogyasztott halak méretének megfigyelésére is. A vidra leggyakrabban a kis méretű (16 cm hosszú) halakat részesítette előnyben, melyeket a felszínen úszva fogyasztott el. A nagyobb méretű halakat húzta csak a partra. Ilyen esetek a kölykök nevelése idején, illetve télen fordultak elő, amikor energetikai szempontból nem kedvező a hideg vízben hosszú időt tölteni. A vidra napi táplálékfogyasztása a testsúly 15%-ára tehető (KRUUK 1995). KRUUK et al. (1991) vizsgálata szerint a tengerparton élő vidra szaporodása szezonális jellegű, amit a préda fajok évszakos állomány sűrűség változása szinkronizál. E tekintetben eltérés mutatkozik az egész évben viszonylag gazdag táplálék-forrással rendelkező édesvizeken élő közép-európai vidrától. Ennek eredményeként nálunk egész évben szaporodhat, bár leggyakrabban februárban következik be a "füttyögetés", azaz a nászidőszak.