Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 31 összesen kb. 1,5 hektárt jelentett. A kvadrát rácspontjait 10 méterenként, számozott lécekkel jelöltük ki a mintavételi időszak előtt és adott számozású csapdát a továbbiakban mindig a saját rácspontjához helyeztünk. Hagyományos üvegajtós facsapdát alkalmaztunk, melynek mérete 180x70x70 mm volt. Csaléteknek diót, kukoricát és szalonnát használtunk. A csapdák ellenőrzése kora reggel és este (sötétedés után) történt, melyet már a kihelyezés estéjén is elvégeztünk. A befogott kisemlősök egyedi jelölése a rágcsálóknál elterjedten alkalmazott ujjperc levágással történt (CSORBA és PECSENYE 1997). Befogás után a faj határozásán kívül súlymérést, ivar, kor (juvenilis, adult) és reprodukciós állapot (vemhes, szoptató) felvételét végeztük. A havonkénti csapdázási eredmények alapján a legkisebb ismert egyedszámot határoztam meg, mely tartalmazza 1) az új befogott, 2) a visszafogott, valamint 3) a területen jelen levő, de csak későbbi időpontban visszafogott egyedek összesített számát. A havonkénti adatokból az előforduló kisemlős csoportok százalékos megoszlását kiszámoltam. Ezeket az adatokat használtam fel a szárazföldi ragadozók kisemlős-preferenciájának számításakor. A kisemlős csoportok kialakítása az alábbiak szerint történt: 1. erdei pocok, 2. erdeiegér faj-együttes: közönséges erdeiegér + sárganyakú erdeiegér + pirókegér együttesen, 3. cickányfélék és 4. pelefélék. A cickányfélék és pelefélék adatai csak tájékoztató jellegűek, ugyanis az alkalmazott csapdázási metodika elsősorban talaj közelben lakó rágcsálók fogására alkalmas. Kétújfalu körzetében az aranysakál és a vörösróka domináns táplálék-készletének felmérése érdekében 2001 októberében zajlott kisemlősök csapdázás, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetnél ismertetett csapda típussal és módszerrel. A mintavétel négy éjszakás periódusban, egy 10xl0-es és egy 7x7-es kvadrátban történt. Az alkalmazott csapdák száma összesen 149 db volt. A 10xl0-es kvadrátot több éve parlagon álló területen, a 7x7-es kvadrátot pedig egy erdőfoltban állítottuk fel. A minimális egyedszám (MNA) meghatározás mindössze az új befogott egyedek összesített száma alapján történt. A kisemlős csoportok a következők voltak: 1. mezei pocok, 2. erdei pocok, 3. erdeiegér faj-együttes (közönséges erdeiegér + sárganyakú erdei egér + pirókegér) és 4. cickányfélék. Az erdei egerek faj-együttesben való csoportosításának oka, hogy az egyes egérfajok a ragadozók ürülékében található szőrszálak alapján nem minden esetben különíthetők el. A prédaként szereplő fajokat súlyuk (CLE VENGER 1993a) és ragadozó fajokra leírt jellemző előfordulási zónájuk alapján (GITTLEMAN 1985) soroltam be. A táplálék taxonok listája és besorolása a 2. mellékletben található meg.
