Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 29 3. táblázat: Különböző ragadozó emlősök által fogyasztott táplálék maradványainak biomassza számításához használt faktorsúlyok * (összefoglalta: JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI 1998) Farkas, Róka, Borz, Görény Vidra, Táplálék taxonok hiúz (sakál*), nyest, nyuszt ny estkutya nyérc Rovarevők és denevérek 23 23 23 15,2 5 Kisrágcsálók, mókus, menyét 23 23 23 17,8 9 Közepes méretű emlősök 50 50 50 25 Csülkös vad 118 Vaddisznó teteme 118 118 118 Szarvasfélék teteme '

c 15 15 15 Csülkös háziállatok 118 118 118 Madarak 35 35 35 12,4 12 Hüllők, kétéltűek 18 18 41,3 41,3 18 Halak 25 25 25 Puhatestűek, rákok 5 5 7 7 7 Rovarok 5 5 5 5 5 Gyümölcsök, magvak, gombák 14 14 Egyéb növények 4 14 4 14 4 Megjegyzések: * a faktorok a hullatékban található maradványok száraz súlyán alapulnak. a Az aranysakál besorolása a vörösrókához hasonló testsúlya és életmódja alapján történt. Az eredeti műben nincs utalás erre (Szerző megjegyzése). b A vaddisznó és a szarvasfélék fogyasztása a közepes és kistestű ragadozók által feltételezhetően az esetek többségében elhullott példányokból történt. с A muflonnal végzett számítások a szarvasfélék kategóriájánál leírtak szerint történtek az Északi-középhegységben élő farkas és hiúz esetén, melyekre vonatkozóan rövid közlés található a tanulmányban. Az eredeti műben nincs utalás muflonra (a szerző megjegyzése). gilisztánként 1000 serte számolható. A borz hullaték (eredeti) száraz és szitasoron átmosott, majd szárított súlya közötti különbség képezte a földigiliszta fogyasztott biomassza számításának alapját. A mintákban talált emészthetetlen (általában szervetlen anyagot), valamint a vizsgált ragadozótól származó (1-5 db) szőrszálat, amelyeket tisztálkodás során, tehát nem táplálékként nyeltek le, nem vettem figyelembe a számításoknál.