Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

26 NATURA SOMOGYIENSIS A jelen tanulmányban, a ragadozók táplálék-összetételétének vizsgálatára a hullaték (ürülék) elemzést választottam. A mintavételi gyakoriság és a bejárt útvonal hossza területenként eltérő volt, melyet a 2. táblázat foglal össze. A különböző fajok ürülékének elkülönítése friss állapotban, a fajra jellemző szag, valamint méret alapján történt. A 2-3 naposnál régebbi minták elkülönítését méret és forma alapján végeztem (18. ábra). Ez a besorolás az esetek többségében elegendő volt. Azonban a faji hovatartozás alapján, bizonytalan eredetű mintákból, az ürülékben található, tisztálkodás során lenyelt ragadozó szőröket morfológiailag is vizsgáltam. Mindezek után a terepen gyűjtött mintáknak kb. 3-5 %-a kérdéses (meghatározhatatlan) maradt, melyeket a feldolgozásból kizártam. A táplálék taxonok meghatározása az emlősöknél koponyacsontok és fogazat (SCHMIDT 1967, MÄRZ 1972, GÖRNER és HACKETHAL 1987, ÚJHELYI 1989, saját referencia gyűjtemény), és szőrmorfológia alapján történt. Ez utóbbi esetben speciális technika alkalmazása szükségszerű. A kis- és közepes testméretű ragadozók hullatékában viszonylag ritkán találhatók fogak és koponyacsontok, ezért a határozásra legalkalmasabb, emésztés során épen maradt maradványok a szőrszálak. A hullatékban talált szőrszálak közül 4-5 fedőszőrt gyűjtöttem ki, majd ezeket tárgylemezre, vékony rétegben kent 5%os meleg zselatin-oldatra helyeztem. A zselatin megszáradása után a szőrszálakat lehúzva, 400x-os nagyítású fénymikroszkóp alatt vizsgáltam a kutikula mintázatot. Kérdéses esetben a tárgylemezen hagyott szőrök medulla mintázatát, valamint előkészítést követően a keresztmetszetét is figyelembe vettem. A határozáshoz szőrhatározó atlaszokat (DEBROT et al. 1982, TEERINK 1991) és saját referencia gyűjteményt alkalmaztam. A madaraknál toll és koponyacsontok (BROWN et al. 1993, saját referencia gyűjtemény), a hüllőknél szarupikkelyek és csontok (DELY 1983), a kétéltűeknél csontok (PAUNOVIC 1990), a halaknál pikkely, garatfog és koponya csontok (BERINKEY 1966, PINTÉR 1989, KEMENES 1993, KNOLLSEISEN 1996, saját referencia gyűjtemény), a gerincteleneknél kültakaró (pl. MÓCZÁR 1969) alapján történt a határozás. A növények, különösen a magvak határozását Soó és KÁRPÁTI (1968) munkája alapján végeztem. A bogarak egy részének határozásában közreműködött Rozner György, a rákoknál Körmendi Sándor, a növényeknél Juhász Magdolna. A táplálék-összetételt és a táplálkozási niche-átfedést a hullatékokban előforduló táplálék taxonok relatív előfordulási gyakorisága alapján számítottam ki, melynek kifejezése a minimális egyedszám alapján történt. A (százalékos) relatív előfordulási gyakoriság számításmódja a következő: 100x(adott táplálék taxon példányainak száma)/(az összes táplálék taxon példányainak száma). A százalékos relatív előfordulási gyakoriság mellett a fogyasztott táplálék biomassza szerinti összetételét is kiszámoltam, az alábbi módszerrel. A nedves technikával előkészített, 0,5 mm-es lyukbőségű szitán átmosott, majd szárított táplálékmaradványokat 0,01 g pontossággal lemértem. Az egyes táplálékmaradványok súlyát ragadozó fajonként, JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI (1998) által összefoglalt faktorszámokkal szoroztam (3. táblázat). A borz táplálékának vizsgálatakor nem lehet eltekinteni a földigiliszta előfordulásának meghatározásától és biomasszájának számításától. Ennek érdekében JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI (1998) leírása alapján a száraz mintákból 0,1 g-ot vettem ki és zselatin oldattal ellátott tárgylemezre szórtam vékony rétegben. Ezután a földigiliszták (tű)sertéit mikroszkóp alatt megszámláltam. A serték sárgás vagy barnás színű, hosszúkás, üvegszerű, mindkét végükön elhegyesedő, kissé ívelt képződmények. KRUUK (1989) és JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI (1998) útmutatása alapján az átlagosan 2,5 gramm súlyú