Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
22 NATURA SOMOGYIENSIS Mintagyűjtés és feldolgozás Röviden célszerűnek tartom a táplálék-összetétel vizsgálatoknál alkalmazható módszerekről néhány szót ejteni. A zsákmányszerzés közvetlen megfigyelése a növényzettel való fedettség miatt csak esetenként fordulhat elő. Ezért ez statisztikailag általában nem értékelhető, viszont háttér információként fontos lehet. A predáció tanulmányozása érdekében praktikus okok miatt más módszereket alkalmaznak. A ragadozók táplálék-öszszetételének és táplálkozási szokásainak vizsgálatára a gyomortartalom-, a zsákmánymaradvány, és a hullaték /ürülék/ elemzés alkalmazható. A gyomortartalom-vizsgálat előnye, hogy a zsákmány gyakran ép marad, amiből bizonyos táplálkozási szokásokra lehet következtetni (HYSLOP 1980). Ezt a módszert jobbára a vadászható, nem veszélyeztetett állatfajok esetében, valamint a nagy léptékű monitoring programokban alkalmazzák. A módszerek sokféleségét mutatja, hogy kutatónként is eltérések tapasztalhatók ezek alkalmazásában. JENSEN és SEQUIRA (1978) erdővel tarkított mezőgazdasági területekről származó rókák gyomortartalmát és kotorék melletti táplálékmaradványát elemezte. Lemérték a gyomortartalom súlyát, majd formaiinban konzerválták, de nem vizsgálták faj szerint a gerincteleneket és a növényeket. Felhívták a figyelmet a gyomortartalom vizsgálatokból levont mennyiségi következtetések problematikájára. A különböző időt gyomorban eltöltő maradványok emésztettsége ugyanis különböző. A kvalitatív összetétel (százalékos relatív előfordulási gyakoriság, vagy előfordulási gyakoriság) alapján viszont nem lehet közvetlen következtetést levonni a tényleges táplálék-fogyasztásra. Ennek ellenére az azonos területről, több évszakból származó minták alapján a jellemző szezonális változások tendenciája kvalitatív adatsorból is jól leolvasható. Továbbá nagyon fontos az a megállapításuk, hogy az eltérő területekről származó minták öszszehasonlíthatók, amennyiben a mintagyűjtés körülményei azonosak. SUCHENTRUNK (1984) több éves időtartamban róka gyomortartalom mellett, kiegészítő információ szerzése érdekében a tetemek végbéltartalmát is elemezte. Ez különösen abban az esetben lehet fontos, ha a gyomor üres. JENSEN és SEQUEIRA (1978) adatgyűjtéséhez hasonlóan FARKAS (1983) is gyomor- és táplálékmaradványt vizsgált. ERDEI (1977) viszont róka gyomortartalom és zsákmánymaradvány mellett ürüléket is elemzett. A zsákmányállat tetemek vizsgálata elsősorban a nagyragadozók táplálkozási szokásainak tanulmányozása során bevált módszer (pl. JEDRZEJEWSKI et al. 1993a). A közepes és kistestű ragadozók vizsgálatára az előzőekben említett módszerek közül napjainkban a hullaték-analízist részesítik előnyben. Ennek természetvédelmi oka, hogy a védett és fokozottan védett fajok zavarás nélkül, hosszú időn át, ráadásul nagy számú minta alapján vizsgálhatók. Természetesen ez a módszer is hordoz hibákat (REYNOLDS és AEBISCHER 1991). Itt kell megemlíteni a madártojás fogyasztás mérésének problematikáját is. A tényleges fogyasztást ugyanis az ürülékben talált tojáshéj töredékek alapján valószínűleg alábecsüljük. A ragadozók a tojás feltörésekor, illetve tartalmának fogyasztásakor legfeljebb apró héj darabkákat nyelnek le (ráadásul nem is minden esetben), a tojás tartalma pedig egyáltalán nem mutatható ki az ürülékből. A kutatónként is gyakran eltérő minta feldolgozási, csoportosítási és számítási módok nagyban megnehezítik a különböző területeken kapott eredmények összehasonlítását. Például a százalékos előfordulási gyakoriság közlésekor a kisebb táplálék taxonok (csoportok) túlbecslése valószínű (DAY 1968). Másrészt viszont, a taxononkénti {százalékos relatív előfordulási gyakoriság) adatok összeadásakor 100%-ot kapunk, a {százalékos előfordulási gyakorisági)
