Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)
LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 17 A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet A Belső-Somogyban található, 8000 ha kiterjedésű Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet (rövidítése BmTK) patakjai a Balaton vízgyűjtőrendszeréhez tartoznak (85. ábra a mellékletben). A vizsgálatban szereplő Dávodi körzetben 6 völgy zárógátas halastó található, melyeket a XIX. század végén égerlápos {Dryopteridi-Alnetum) területen alakítottak ki. A halastavak általában 1 méter mélységűek, felületük 83 ha, ennek kb. harmadát nádas (Scirpo-Phragmitetum) borítja. A területen folyó halastavi gazdálkodás extenzív. A tavakat fűz- {Calamagrosti-Salicetum cinereae) és égerlápok {Dryopteridi-Alnetum), valamint nagy kiterjedésű gyertyános-tölgyesek (Fraxino pannonicae-Carpinetum) veszik körül, melyekben szigetszerűen bükkös (Leucojo verno-Fagetum) és cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris) foltok találhatók. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetről, ÁBRAHÁM (1992) által szerkesztett kötetben találhatók további részletek. Mike körzete Az aranysakál és vörösróka táplálék-összetételének tanulmányozása az aranysakál 1996-1998-as elterjedésének peremterületén történt. A vizsgált két egymással érintkező mintaterület (86. ábra a mellékletben) Somogy megye középső részén helyezkedik el. Mindkettő hullámos felszínű homokvidéken terül el, kiterjedése egyenként 25 km 2 , a két terület karaktere azonban eltérő. Az I. területen (Mike-Csököly), ahol az aranysakál és a vörösróka együtt élt, a szántóföldi művelés volt a meghatározó művelési ág (3. térképmelléklet). Itt az erdők erősen szabdaltak, mozaikos jellegűek; domináns az akácerdő és az égerligeterdő, alárendelt a tölgy erdő. A terület jellegét színezik a vadföldek és a füves élőhelyek. A II. területen (Mike-Petesmalom-Lábod) összefüggő, nagy kiterjedésű erdők találhatók (3. térképmelléklet). Itt a tölgyek a jellemzőek, emellett nyárültetvény fordul még elő. A szántóföldek viszonylag kis területet borítanak. A terület színező elemeit a természetvédelmi kezelésben levő vizes élőhelyek: eutróf halastavak, sasos, nádas élőhelyek jelentik. A művelési ágak megoszlása az L, illetve a II. területen az alábbiak szerint alakult: erdő (37,5, ill. 65,5%), szántóföld (53,0, ill. 24,5%), füves terület és vadföld (5,5, ill. 0,5%), vizes élőhely (0,5, ill. 6,5%), gyümölcsös (1,5, ill. 1,0%), valamint lakott terület (2,0, ill. 2,0%). Kétújfalu körzete Az aranysakál magyarországi elterjedésének központjában, Somogy és Baranya megyék határán, az Ormánságban tanulmányoztam az aranysakál és a vele életközösségben előforduló vörösróka táplálék-összetételét. A Kétújfalu, Teklafalu, Lakócsa, Potony és Zádor községek által határolt, közel 10x10 km kiterjedésű síkvidéki terület belsejében nem található település (87. ábra a mellékletben). A szántóföldek jelentős hányada parlag. A nagyrészt betyárkóróval (Erigeron spp.) borított földek többségén évek óta nem folyik gazdálkodás. A mintavételre kijelölt élőhelyek a Korcsina pataktól északra helyezkednek el, ahol elsősorban nagyvadgazdálkodást folytatntak. A táblákat és az árkokat sűrű, alig átjárható fűz, kökény bozótosok szegélyezik. Az általában kis kiterjedésű, szabdalt erdők vegyes állományú kocsánytalan tölgyesek, de a közelben zárt erdőtömbök is találhatók. A vizes élőhelyek kiterjedése nem számottevő, a területet behálózó árkokban főként télen és tavasszal víz áll.
