Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 127 Zárógondolatok és köszönetnyilvánítás Néhány megjegyzést engedjen meg a Tisztelt Olvasó. Napjainkig akár könyvtárakat megtöltő, széleskörű nemzetközi tudományos és ismeretterjesztő irodalom áll rendelkezésünkre a különböző ragadozókról, és az oktatási intézményekben is általában korszerű ismereteket tanítanak. Magyarországon, vagyis a velünk élő ragadozó emlősök alaposabb megismerése iránti igény terén mégis meglehetősen nagy lemaradás tapasztalható. A külföldi eredményeket ugyanis ésszerűtlen lenne változatlanul, a hazai környezeti feltételek mellett adaptálni. Másrészt a kevéssé ismert hazai fajok is lehetnek valamilyen szempontból különlegesek, jelentősek és kutatásra inspirálók. A ragadozók táplálék-konkurensei az embernek, és sokszor a szenzációhajhászó, tudománytalan (ál)hírekkel is csak szítják a gazdálkodói és természetvédelmi ellentéteket. Sajnos még mindig idejétmúlt hiedelmek és megkövült szokások élnek velük szemben. Sok tekintetben ma sem jobb a helyzet, mint évtizedekké 1-еvszázadokkal ezelőtt volt. Úgy tűnik, mintha megállt volna az idő, amikor ragadozókról esik szó. Megszí velendők a természetet rajongásig szerető és értő, számomra mindig a legkedvesebb író, Fekete István sorai, melyeket a Rózsakunyhó című könyvében, a vadászati kultúráért szóló fejezetben írta a ragadozóról, amiből könyvem elején idéztem is. A törvények önmagukban nem képesek megvédeni az állatokat és élőhelyeiket sem. A szemléletváltáshoz nagyon fontos a fajok, valamint az életközösségek működését szabályozó törvényszerűségek pontosabb megismerése. Ez végül belátáshoz és a fajok megkíméléséhez, ésszerű hasznosításához, végső soron a fajgazdagság hosszú távú megőrzéséhez vezet. Addig igyekezzünk ezt megtenni, amíg van mit megkímélni, amíg színes az élővilágunk. A kultúrsivatagokban ugyanis nem túl sok jó terem. A világ iparilag és mezőgazdaságilag fejlettebb számos régiójából tűntek el fajok, vagy ritkult meg drasztikusan az állományuk. A visszatelepítés, az élőhelyek rehabilitációja pedig roppant összegeket emészt fel. A kötetben szereplő kutatás a fajok táplálkozásának alaposabb megismerésére irányult, a könyv célja pedig az eredmények mértéktartó és lehetőleg elfogultság nélküli bemutatatása volt, nem pedig a valóságtól kedvezőbb, vagy rosszabb színben való feltüntetése. Tettem ezt annak reményében, hogy táplálkozásuk oldaláról kicsit jobban megismerve, talán többen is megkedvelik ezeket a csodálatosan szép és különleges állatokat. A predáció szempontjából pedig, hogy mi "sok", vagy "kevés"? - végső soron a vadgazdálkodási, a halászati és a természetvédelmi gyakorlatban dől majd el. A vizsgálatok nem tekinthetők lezártnak, de bízom abban, hogy már ezek az ismeretek is hozzájárulhatnak a ragadozó emlős fajaink megőrzéséhez. Köszönetet mondok az elmúlt években a kutatómunkában közreműködő kollégáimnak, barátaimnak, akik tanácsaikkal és észrevételeikkel segítettek. Közülük is külön hálával tartozom: Bognár Zoltánnak, Dormán Zoltánnak, Gellai Tibornak, Gera Pálnak, Hancz Csabának, Hivatal Nándornak, Horváth Győzőnek, Kolozsi Gézának, Nádorfalvy Józsefnek, Nagy Tibornak, Pécsi Istvánnak, Pintér Andrásnak, Purger Jenőnek, Romvári