Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

LANSZKI J.: RAGADOZÓ EMLŐSÖK TÁPLÁLKOZÁS-ÖKOLÓGIÁJA 119 Az erdőlakó nyuszt és a róka közötti niche-átfedés területtől függetlenül, különösen biomassza számítás alapján volt nagymértékű (78-84%). A nyuszt és a borz között előfordulási gyakoriság számítás alapján közepesen alacsony (42-47%), biomassza számítás alapján alacsony (11-28%), továbbá a hermelinnel számításmódtól függetlenül nagymértékű (62-79%) átfedést lehetett tapasztalni. Az arany sakál és a róka közötti niche-átfedés a sakál hazai elterjedésének központjában (Kétújfalu körzetében) téli-tavaszi időszakban közepesen magas (70-76%) és nyáriőszi időszakban igen magas volt (91-95%). A sakál hazai elterjedésének peremén (MikeCsököly körzetében) élő sakál és róka között, téli-tavaszi időszakban, az előzőekben leírtakhoz hasonló, közepesen magas (60-72%) átfedés volt tapasztalható. A ragadozó emlős életközösségben együtt élő (koegzisztens) fajok között, a táplálékforrások közös használata jelentős mértékű, amit az esetek többségében tapasztalt közepes, vagy közepesen nagy táplálkozási niche-átfedés jelez. Kivétel a borz, mely a többi fajjal közepesen alacsony átfedést mutatott. A továbbiakban a potenciális átfedéseket értékelem. Érdekes eredményt adott a sakál hazai elterjedési peremén és központjában élő populációk téli-tavaszi tápláléka közötti niche-átfedés vizsgálata, ugyanis az átfedés mindössze közepes volt (60-62%). A farkas és a hiúz az aranysakállal tényleges életközösséget nem alkot, potenciálisan azonban együtt is előfordulhatnának. A három faj areája, hozzánk meglehetősen közel: a Balkán-félszigeten átfedi egymást (TRENSE 1989, MITCHELL-JONES et al. 1999), bár MITCHELL-JONES et al. (1999) szerint, ahol farkas él, ott sakál nem fordul elő. A nálunk eddig szinte ismeretlen aranysakál ökológiai szerepének vizsgálata érdekében végeztem összehasonlítást a kisebb és a nagyobb testű ragadozókkal egyaránt. A téli-tavaszi időszakra vonatkozó eredmények azt mutatják, hogy a hazai elterjedésének központi területen élő aranysakál és az Északi-középhegységben élő farkas, valamint a hiúz közötti niche-átfedés előfordulási gyakoriság számítás alapján alacsony (27-32%), biomassza számítás alapján pedig rendkívül kismértékű (4-7%) volt. A Kétújfalu körzetében élő vörösróka valamint a nagyragadozók között, a sakáléhoz hasonló közepes, illetve kismértékű táplálékbeli átfedés volt tapasztalható. Az aranysakál hazai elterjedésének peremén élő sakál és róka, valamint az Északi-középhegységben élő farkas között a számításmódtól függetlenül közepes (44-51 %), valamint a hiúzzál relatív gyakoriság számítás alapján szintén közepes (41-46%), biomassza számítás alapján alacsony (9-24%) nicheátfedés volt tapasztalható. A niche-átfedés témakörben kapott eredmények összhangban állnak a cluster-analízissel kapott fő tendenciákkal. A táplálékforrások felosztásának lehetőségei Az életközösséget alkotó fajok egyedeinek tartós együttélése térbeli és időbeli elkülönülés révén valósulhat meg, melyet nemcsak a táplálkozási kapcsolatok, hanem számos egyéb tényező is befolyásol. A niche-szegregációt ezúttal csak a táplálkozás oldaláról vizsgáltam két lényeges szempont: a fogyasztott préda súlya és jellemző élőhelye szerint. A prédaválasztásra vonatkozó adatok fajonként az egyes fejezetekben megtalálhatók, itt a fajok (és élőhelyek) összehasonlító vizsgálatának eredményét ismertetem.