Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

116 NATURA SOMOGYIENSIS A 79. ábrán a vidrához hasonló módon rendezve látható a szárazföldi ragadozók táplálkozási niche-szélessége. A előfordulási gyakorisági adatokon túl a biomassza számítás alapján kapott rangsort is feltüntettem. A fajok és területek összehasonlíthatósága érdekében standardizált adatok szerepelnek, melyek értéke 0 és 1 között változhat. Ez a számításmód az egyes fajoknál külön-külön ismertetettektől akár eltérő tendenciát is mutathat, ugyanis itt a viszonyítás lehetőségének a kihasználása a fő cél. Az összehasonlításban az Északi-középhegységben élő farkas és hiúz is szerepel (részletesebben: SZABÓ et al. 2001), melyeknél a mintafeldolgozás módszere megegyezett a többi ismertetett ragadozónál leírtakkal. A kvartilisek szerinti negyedeket jelölő határvonalak a szárazföldi ragadozóknál is csak tájékoztató jellegűek lehetnek, mivel a fajok táplálkozási szokásai között éles határ nem húzható meg. Viszont az előfordulási gyakorisági adatokon alapuló rangsor esetében feltűnő, hogy fajtól és élőhelytől függetlenül az 50% feletti niche-szélesség tartományban elsősorban téli-tavaszi időszak, az 50% alatti tartományba pedig nyári-őszi időszak szerepel (79. ábra). Vagyis a standardizálás alapján tendenciaszerű, hogy adott faj, adott élőhelyen a téli és tavaszi időszakban szélesebb táplálkozási niche értékkel rendelkezik, mint a nyári és őszi időszakban. Kivételek azonban előfordulnak, például a borz időszaktól függetlenül szűk, a hermelin pedig széles niche-sel jellemezhető. A biomassza számítási adatokon alapuló standardizálással a fajok (és élőhelyek) közötti különbségek jobban kifejezésre jutnak (79. ábra). Az 50% feletti kvartilis tartományba, azaz a szélesebb niche tartományba tartozott a hermelin, a nyest, a nyuszt, valamint a róka a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben, részben a Lankóci-erdőben, valamint Mike-Csököly körzetében. Az 50% alatti, keskeny niche tartományba sorolható a farkas, a hiúz, a borz, a sakál, valamint a róka Kétújfalu és Petesmalom körzetében, továbbá nyári-őszi időszakban a Lankóci-erdőben. A standardizált niche-szélesség adatok alapján (79. ábra) táplálékspecialistának nevezhető a hiúz, a borz, valamint a sakál, hazai elterjedésének központjában. A nyest és a nyuszt a niche-szélessége szerint generálisra, a vizsgált rókák többsége pedig átmeneti helyet foglal el a szélsőséges esetek között. A hermelin a monoton táplálék-összetétele miatt, még a széles táplálkozási niche-e ellenére sem nevezhető generalista fajnak. A táplálék-összetétel más szempontú rendezésével (pl. cluster analízis) együttesen különíthetők el a szélsőséges specialista és a generalista fajok. Szárazföldi ragadozó fajok táplálék-összetételének hasonlósága A szárazföldi ragadozók táplálék-összetételének hasonlóságát összevont téli-tavaszi, valamint nyári-őszi időszakban, külön-külön is vizsgáltam. Ugyanazt a 15 táplálék taxont alkalmaztam, melyeket a niche-szélesség számításoknál. A téli és tavaszi előfordulási gyakorisági és biomassza számítási adatok alapján látható (80. ábra), az ábrán alulról, a legnagyobb különbségeket mutató kapcsolatoktól felfelé haladva, hogy táplálék-összetételét tekintve lényegesen elkülönült az urbánus nyest. További elkülönülő faj a gilisztával és kétéltűekkel táplálkozó borz, a nagyvadakkal táplálkozó hiúz és farkas. E fajok tápláléka általában egymástól is jelentősen különbözött. A Mike-Csököly körzetében élő róka tápláléka hasonlított a hiúzéhoz (nagyvad dominancia). A többi faj tápláléka, területtől függetlenül kisebb-nagyobb mértékű hasonlóságot mutatott és további, egyértelmű elkülönítéseket a relatív előfordulási gyakoriság adatok nem tettek lehetővé. Biomassza számítás alapján viszont jellegzetes a Mike-Csököly körzetében élő vörösróka és aranysakál táplálékának egymáshoz való nagyfokú hasonlósága és elkülönülése a többi csoporttól.