Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

Fajok közötti táplálkozási kapcsolatok A ragadozók interspecifikus táplálkozási kapcsolatait mélységeiben elemző vizsgálatok száma meglehetősen kevés. Ennek oka, hogy időigényes és célszerűen a fontosabb táplálékforrások sürűségviszonyait és a zsákmányállatok populációdinamikáját befolyásoló főbb környezeti és más élőhelyi tényezőket is egyidejűleg kellene vizsgálni, mindezt bonyolult matematikai-statisztikai módszerek alkalmazásával. Komplex vizsgálatot ezért ritkán végeznek, ehelyett csak néhány fontosabb tényező hatását tanulmányozzák. Például a mediterrán éghajlatú területen élő borz és a róka közötti táplálkozási kapcsolatot hullaték-analízissel vizsgálva azt tapasztalták (CIAMPALINI és LOVARI 1985), hogy a két faj közötti táplálkozási niche-átfedés nagymértékű (80%) volt. Ennek oka, hogy mindkét faj táplálékát főként rovarok és gyümölcsök alkották, még a téli hónapokban is. A kisemlősök és madarak fogyasztása a vemhesség és szoptatás időszakában volt jelentős. Videokamerás megfigyelőrendszer segítségével BUESCHING és MACDONALD (1998) figyelemmel követte az egy területen élő róka és borz táplálkozási szokásait és a közöttük felmerülő kompetíciót. Azt tapasztalták, hogy a két faj között nincs közvetlen interspecifikus kompetíció (pl. küzdelem). Ehelyett a dominancia viszonyok döntik el a táplálékszerzés sorrendjét. Eszerint a rókák táplálékfogyasztása szignifikánsan csökkent a borzok jelenlétében. Jelentős (70%-os) táplálkozási niche-átfedést tapasztaltak mediterrán területen a róka és a nyest között is (SERAFINI és LOVARI 1993, BRANGI 1995). Szerzők véleménye szerint a fajok közötti kompetíciót mérsékelte, hogy mindkét faj táplálékában jelentős szerepet töltöttek be a gyümölcsök, melyek nem számítanak korlátozó tényezőnek a ragadozó emlősök számára. Közép-európai mezőgazdasági területen ennél jelentősebb niche-átfedést tapasztaltak (GOSZCZYNSKI 1986) a róka és a nyest között (70-90%). A két faj közötti versengés jelentős volt a kisemlősökből álló táplálékforrás hasznosításáért. Lengyelországban, a Bialowieza-i Nemzeti Parkban a farkas, a hiúz, a róka, a nyestkutya, a menyét, a hermelin, a nyuszt (és több más ragadozó emlős és madár) táplálékösszetételét és táplálkozási niche-átfedését vizsgálták hullaték-analízissel (REIG és JEDRZEJEWSKI 1988, JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI 1998). Azt tapasztalták, hogy a farkas és a hiúz téli- kora tavaszi időszakban nagyvadra specializálódott (főleg szarvasféléket és vaddisznót fogyasztott), táplálkozási niche-átfedésük 100%-os volt. Hasonló megállapításrajutottak a kisemlősökre specializálódott, kistestű menyét és hermelin esetében (97%-os átfedés). A szélesebb táplálékspektrumú, közepes testméretű ragadozók fő táplálékát kisrágcsálók képezték, táplálék-összetételük közepes mértékben fedte egymást (45-55%). A hermelin és a róka között 40%-os, a nyuszt és a róka között 45-55%-os, a borz és a többi ragadozó között alacsony, 10% körüli átfedést kaptak. A farkas, illetve a hiúz és a róka között 48-55%-os, a nagyragadozók és a nyuszt között mindössze 2-7%os volt a táplálkozási niche-átfedés. A vidra és a szárazföldi ragadozó fajok közötti átfedés alacsony (20%) alatti), az amerikai nyérccel viszont nagymértékű volt (81-97%). Ebben a fejezetben külön tekintem át a vizes élőhelyekhez kötődő vidra populációk, és külön a szárazföldi ragadozók populációi közötti táplálkozási kapcsolatokat. Arra keresek választ, hogy a faj specifikus, táplálkozással összefüggő tulajdonságok a fajok (ill. populációik) összehasonlító vizsgálatakor milyen mértékű hasonlóságot, illetve különb-