Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-ökológiája - Natura Somogyiensis 4. (Kaposvár, 2002)

NATURA SOMOGYIENSIS 9 "Vannak szavak, melyeknek megbélyegző jellegét szinte kiirthatatlanul magunkba vesszük, s amikor kimondjuk, szinte látjuk a ragadozót, amint könyökig vájkál a vérben, fészkeket dúl, fiókákat fojtogat és általában úgy élő hússal él, és általában azt eszik nyersen, amit az elvetemült - ember. Ilyen szó a ragadozó!..." (részlet Fekete István: Rózsakunyhó с művéből) Előzmények Az utóbbi években növekvő hazai és nemzetközi érdeklődés tapasztalható a ragadozó emlősök életmódjának minél alaposabb megismerése iránt. Valószínűleg ennek is köszönhetően számos, emlősállatokról szóló, szép küllemű ismeretterjesztő kiadványhoz juthatunk hozzá a hazai könyvesboltokban. A ragadozókkal foglalkozó oldalakon röviden megtalálható a fajok leírása, elterjedése és életmódja. Hazai szerzőktől, nagyobb terjedelemben mindössze néhány könyvben olvashatunk róluk (pl. VÁSÁRHELYI 1958, SZEDERJEI 1961, FARAGÓ 2002). A ragadozó és zsákmánya közötti kapcsolatok szerteágazó, bonyolult kérdéskörével foglalkozó irodalmat pedig SZÉKY (1983, 1986) tekintette át. Mégis úgy tűnik, hogy a nagyszámú külföldi vizsgálat mellett, a hazai körülmények között végzett terepi munkák háttérben maradtak. Ezt támasztják alá a honi természetvédelmi értékelési rendszerben, a kutatottság alapján kapott pontszámok is (BÁLDI et al. 1995). Eszerint az egyes fajok 0-tól 45-ig terjedő pontszámot kaphatnak, 45 pont a kutatottság teljes hiányát jelzi. Ebben a besorolásban a vörösróka 15, a borz 28, a nyest és a vidra 30, a nyuszt és a hermelin 35 pontot kapott, az aranysakál pedig még a listán sem szerepel. Összehasonlításként néhány faj pontszáma: mezeinyúl, őz, gímszarvas: 3, hiúz: 40 pont (BÁLDI et al. 1995). A kutatások korábban mindössze a vadgazdálkodási szempontból jelentős vörösrókára terjedtek ki. ERDEI (1977) a 70-es, majd FARKAS (1983) a 80-as években végzett részletes táplálkozás-ökológiai vizsgálatokat. A vörösróka vadászatával és ökológiájával foglalkozó irodalmat pedig HELTAY (1989) foglalta össze. Hosszú szünet után, kutatáson alapuló, táplálkozás-ökológia témájú publikációk csak az utóbbi években készültek. Ragadozó emlős fajokban Magyarország az egyik leggazdagabb európai ország, 15 faj jelenléte bizonyítható határainkon belül (HELTAI 2002). Vannak közöttük állandóan jelen levő, közönséges fajok, továbbá korábban kipusztult, de napjainkban spontán visszatelepülő, valamint betelepülő (invazív) fajok is. Ebben a könyvben hét endemikus ragadozónk táplálkozás-ökológiai kutatásának eredményei találhatók meg. Valamilyen szempontból mindegyik fontos szerepet tölt be a táplálékhálózatokban. Lényegesen befolyásolják az életközösségek működését és szerkezetét, vadgazdálkodási, tógazdasági és/vagy természetvédelmi szempontból is jelentősek. A nemzetközileg legrészletesebben tanulmányozott, fokozottan védett vidra (Lutra lutra Linnaeus, 1758) táplálék-összetételének és halpreferenciájának ismerete tudományos és gazdasági szempontból egyaránt fontos. A hazai állomány fontos része az Európainak, nálunk ugyanis ez a faj még viszonylag gyakori. Állományának monitorozása (a változások és okainak nyomon követése), életmódjának, ökológiai igényeinek pontosabb megismerése a faj fennmaradása, élőhelyeinek kezelése és védelme szempontjából lényeges. A vidra vizes élőhelyekhez kötődik, ezeknek általában különösen nagy a környe-