Ábrahám Levente: Vegyes tanulmányok - Natura Somogyiensis 3. (Kaposvár, 2002)

Fenyősi László: A Dráva Barcs (155 fkm) és Szentborbás (133 fkm) közötti szakaszának vízimadár monitoringja, 1996-2000 (Aves) - Waterbird monitoring alond the Dráva river beetween Barcs and Szentborbás in 1996-2000 (Aves)

92 NATURA SOMOGYIENSIS 3.szakasz (151-149 fkm): Belcsapusztától Barcs-Zátonytelepig tartó egyenes futású Dráva-főág. A 149 fkm közelében lévő 2 kisebb sziget alacsony vízállásnál kedvelt pihenőhely. 4.szakasz (149-147 fkm): Zátonyteleptől a Drávatamási határában lévő „nagy-sziget"ig tart. A Dráva-főág több helyen kettéválik, szigeteket fog közre. A jobbparti vízzel borított fiatal csigolyafüzes kedvelt pihenőhely. 5.szakasz (147-145 fkm): Drávatamási „nagy-szigettől" a község határában lévő un. csikólegelőig tartó szakasz. A „nagy-sziget" és környéke kedvelt pihenőhely, a szakasz 146-145 fkm-re már kisebb jelentőségű. 6.szakasz (145-143 fkm): A drávatamási csikólegelőtől a „gárdonyi-forgóig" tartó egyenes futású Dráva-főág. Horvát területen egy másik ág is fut (bejárása nem megoldható). A magyar főágra erős sodrás, kevés pihenésre és táplálkozásra alkalmas hely jellemző. 7.szakasz (143-141 fkm): a „gárdonyi-forgótól" a Korcsina-csatorna torkolatáig tartó egyenes futású Dráva-főág, melyet kevés pihenésre és táplálkozásra alkalmas hely jellemez. 8.szakasz (141-139 fkm): a Korcsina-csatorna torkolatától a Tótújfalu határában lévő drávamelléki-erdőig tartó egyenes futású Dráva-főág, melynek partjáról a takarást nyújtó növényzet is hiányzik. 9.szakasz (139-137 fkm): a drávamelléki-erdővel kezdődő, Tótújfalu alatt húzódó szakasz. Egyenes futású Dráva-főág kevés pihenőhellyel, ennek ellenére jelentős tömegben vonzza a vízimadarakat. 10.szakasz (137-135 fkm): Tótújfalu-Szentborbás határában húzódik, u.az jellemzi, mint az előző szakaszt. 11.szakasz (135-133 fkm): Szentborbás határában a vízházig tartó egyenes futású Dráva-főág. A vízház közelében található sziget és környéke kedvelt pihenőhely, a legnagyobb mennyiségeket itt számoltuk. A felvételezés eredményeinek értékelésekor a 36 felvétel során észlelt faj- és egyedszámot, a konstanciaviszonyokat, továbbá az egyes folyószakaszok jelentőségét rögzítjük. Voous (1962) alapján állatföldrajzi értékelést adunk, majd a drávai adatokat összehasonlítjuk FARAGÓ (1996) dunai vizsgálatainak eredményeivel. A faunisztikai adatok és a felvételek eredményeinek összegzéseként jellemezzük az egyes fajokat státus és egyedszám szerint, a fajok felsorolásakor a MAGYAR et al. (1998) által megadott nomenklatúrát követve. Eredmények A Barcs-Szentborbás közti 22 fkm-es Dráva-szakaszon végzett 36 felvétel során a vizsgált családokból összesen 27 madárfajt észleltünk, fajonként 1-36 alkalommal. A felvételek részletes eredményeit (faj- és példányszám) a 3. táblázat, illetve a 2. és 3. ábra mutatja. A 3. táblázat adatai szerint az egy felvétel során észlelt maximális fajszám 18, maximális egyedszám 7864 pd. volt. A 2. és 3. ábrán jól látható, hogy a Dráva ezen szakasza a vízimadarak számára csak november-március között jelentős pihenő- és táplálkozóhely. Az időjárási adatok ismeretében az a következtetés vonható le, hogy elsősorban az állóvizek befagyását követő időszakban, illetve hirtelen felmelegedést követő gyors tavaszi vonuláskor várható nagyobb faj- és példányszám. A téli hónapok enyhe időszakai „elviszik" a madarakat a folyóról (pl. 1998. januári felvétel, amikor a nappali hőmérséklet 12-15 °C volt).