Ábrahám Levente: Vegyes tanulmányok - Natura Somogyiensis 3. (Kaposvár, 2002)
Lanszki József: Nyestek (Martes foina Erxl.) táplálkozási szokásainak összehasonlító vizsgálata mezőgazdasági és urbánus környezetben - Comparative study on feeding habits of the stone marten (Martes foina Erxl.) in rural and urban environments
LANSZKI J.: NYESTEK (MARTES FOIN A) TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI 133 1989, TEERINK 1991, saját referencia gyűjtemény), a madaraknál toll és koponyacsontok (BROWN et al. 1993, saját referencia gyűjtemény), a hüllőknél pikkelyek, csontok (DELY 1983), a kétéltűeknél csontok (PAUNOVIC 1990), a gerincteleneknél kültakaró (pl. MÓCZÁR 1969) alapján történt. A táplálék-összetételt és a táplálkozási niche-átfedést a hullatékokban előforduló táplálékalkotók relatív előfordulási gyakorisága alapján számítottam ki. A táplálékalkotók kategóriánkénti relatív gyakoriságának a kifejezése a minimális egyedszám alapján történt. A belterületen gyűjtött minták feldolgozásakor a relatív előfordulási gyakoriság mellett a fogyasztott táplálék biomassza szerinti összetételét is meghatároztam. A nedves technikával előkészített (0,5 mm-es lyukbőségű szitán átmosott), majd szárított táplálékmaradványok súlyát 0,01 g pontossággal lemértem. Az egyes taxon maradványok súlyát JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI (1998) által, nyestre vonatkozóan összefoglalt faktorszámokkal szoroztam. Ezek az alábbiak: rovarevők, denevérek, egyéb kisemlősök, valamint mókus és menyét 23; közepes testű emlősök (pl. mezeinyúl, házinyúl) 50; vaddisznó 118; szarvasfélék 15; nagytestű háziállatok (dög) 118; madarak 35; hüllők és kétéltűek 18; puhatestűek és egyéb gerinctelenek 5; és növények 14. A táplálkozási niche számításnál alkalmazott 10 kategória: 1 - pocokfélék; 2 - egérfélék; 3 - egyéb rágcsálók (pelék és meghatározhatatlan rágcsálók) és mezeinyúl; 4 - rovarevők és denevérek; 5 - ragadozó emlősök és elhullott állatok (csülkös vad); 6 - háziállatok; 7 - madarak; 8 - egyéb gerincesek (hüllők, kétéltűek és halak); 9 - gerinctelenek (ízeltlábúak és puhatestűek) és 10 - növények. A nem táplálékként felvett (általában emészthetetlen) anyag, valamint a nyestek tisztálkodása során lenyelt (1-5 db) szőrszál nem szerepel a tápláléklistán. A táplálkozási niche-szélességet LEViNS-index alapján számítottam: В = 1/Epi2 , ahol pi = adott taxon relatív gyakorisága. A niche-átfedés számítása Renkonen-index alkalmazásával történt [Pjk = l-0,5(n(minimum pij, pik) 100], ahol Pjk = százalékos átfedés a két élőhelyen ("j" és "k") előforduló nyest között; pij és pik = az i-edik táplálék taxon (forrás) részesedése a "j" és "k" élőhelyen élő nyestek táplálékában (a minimum azt jelzi, hogy a kisebb értéket kell figyelembe venni), n = a táplálék taxonok (10 kategória) száma (KREBS 1989). A Fonó kül- és belterületén élő nyestek éves táplálék-összetételének eloszlásvizsgálatára % 2-tesztet alkalmaztam. A préda fajok listája a jellemző tulajdonságok szerint az 1. táblázatban található, a súly CLEVENGER (1993), a jellemző előfordulási szint alapján végzett besorolásnál GITTLEMAN (1985) munkáját vettem figyelembe. Az adatfeldolgozás SPSS 7.5 (GREEN et al. 1997) statisztikai programmal történt. Eredmények és értékelésük Táplálkozási niche, táplálék-összetétel A Fonói halastó körzetében, valamint a településen élő nyestek közötti táplálkozási niche-átfedés nagymértékű (78,5%) volt. A két nyestpopuláció táplálék-összetétele azonban taxonómiai szempontból szignifikánsan különbözött % 2 =139,28, df=9, p<0,001). A mezőgazdasági környezetben élő nyestek zsákmányai között a kisemlősök (29,9%) voltak a legjelentősebbek, míg az urbánus nyesteknél ezek szerepe lényegesen kisebb volt (15,5%)) (1. táblázat). A kisemlősök közül a tó körzetében élő nyesteknél a pocokfélék (elsősorban a mezei pocok), míg a lakott területen élőknél az egérfélék (elsősorban a házi egér) voltak a legfontosabbak. A tó körzetében élő nyest kisemlős tápláléka vál-
