Ábrahám Levente: Vegyes tanulmányok - Natura Somogyiensis 3. (Kaposvár, 2002)

Horváth Győző, Hamburger Krisztina - Schäffer Dávid: Újabb adatok a Dráva felső szakaszának kisemlős faunájához - New data to the small mammal fauna of the upper region Drava (Mammalia)

120 NATURA SOMOGYIENSIS fehérfogú cickányok (С. suaveolens, С. leucodori) nagyobb arányát kell kiemelni, az erdeiegerek itt kisebb relatív egyedszámmal voltak képviselve, mint az előző területen. Porrogszentkirály mintájában ismét a M. arvalis volt a leggyakoribb, de itt jelentős relatív egyedszámmal jelent meg az Apodemus spp. genus, amit a dominancia sorrendben a S. araneus követett. Az erdei habitatokat kedvelő, egyébként a gyöngybagoly táplálékában ritkább kisemlősök itt nagyobb relatív egyedszámban fordultak elő, amit főként a erdei pocok (C. glareolus) nagyobb példányszámú megjelenése mutatott. A S. araneus mellett az egyéb, vizes területeket kedvelő fajok is jellemzőek, mint pl. a törpe egér (M minutus), valamint a vízicickány fajok. A gyékényesi mintában egyértelműen a M. arvalis dominanciája voltjellemző, a cickányok közül a S. araneus helyett inkább a keleti cickány (C. suaveolens) fordult elő nagyobb arányban. Itt is fajgazdag kisemlős közösséget mutattunk ki, azonban a fajok többsége alacsony relatív egyedszámmal volt jelen a mintában. Zákány mintájában a M. arvalis mellet ismét az Apodemus genus volt jelentős, valamint a S. araneus nagyobb relatív egyedszáma volt jellemző. A Crocidura genus is jelentősebb arányban fordult elő. Az öt terület fajlistája közötti statisztikai különbséget fajpáronként G-próbával vizsgáltuk meg. Az 5 terület alapján 10 mintapárosításunk volt (2. táblázat). A fajok, illetve taxonok többségét tekintve homogenitást tapasztaltunk, a számított 2-értékek alacsonyak, ami a taxonpárok gyakorisági értékei között nem mutatott statisztikai különbséget. A legtöbb különbség az erdeiegerek (Apodemus spp.) arányában volt. Számottevő volt a porrogszentkirályi mintában a C. glareolus nagy aránya, amely több esetben statisztikailag is igazolódott. Az öt mintaterület közül a Porrogszentkirályon kimutatott kisemlős közösség volt a legdiverzebb, míg a berzencei mintákból regisztrált a legkisebb diverzitású (6. ábra). A nagy példányszámú gyékényesi minta alacsony diverzitása annak köszönhető, hogy nagy mennyiségben tartalmazott M. arvalis-t, ami a minta diverzitását csökkentette. Az egyenletesség értéke Vízvár közösségénél volt a legnagyobb, ami jól tükrözi, hogy itt nem jelentkezett kiemelten nagy gyakoriságú faj. Mindezen grafikusan látható különbségek ellenére a diverzitás értékek közötti t-tesztek nem adtak szignifikáns különbséget egyik mintapárosításban sem (t = 0.01 - 1.465, NS). Az öt mintaterület közösségének diverzitási rendezése is alátámasztott a t-tesztek eredményeit. A közösségek diverzitási profiljai metszik egymást, ami azt jelenti, hogy a minták nem rendezhetők diverzitás szerint, egyik minta közössége sem diverzebb statisztikailag a többi minta közösségénél (7. ábra). A következő lépésben valamennyi gyűjtött anyag adatait három térség alapján összegeztük. Vízvár térségében gyűjtött köpetmintákból a cickányok (Soricidae) családját elemezve a leggyakoribb genus a Sorex volt, majd ezt követte a Crocidura genus. Több, mint 10 % felett előfordultak a vízicickányok (Neomys) is. A Rodeniia rendet tekintve két alcsalad képviselőit mutattuk ki, amelyek közül a pockok nagyobb arányban voltak jelen, mint az egerek (8. ábra). Külön megvizsgáltuk az Arvicolinae alcsalad fajainak megoszlását, ahol jól látható, hogy a pockok közül a leggyakoribb faj a M. arvalis volt. Faunisztikai szempontból kiemelendő, hogy nagyobb mennyiségben mutattuk ki ebben a térségben a védett csalitjáró pockot (M. agrestis) és a C. glareolus is nagyobb relatív egyedszámmal jelent meg ezekben a mintákban (9. ábra). Berzence térségében is a Sorex genus volt a leggyakoribb a cickányok között, kétszer nagyobb gyakorisággal jelent meg, mint a Crocidura genus. A relatív egyedszámok alapján a Neomys fajok nem érték el a 10 %-ot. A rágcsálóknál itt is pockok jelentek meg, csaknem kétszer akkora arányban, mint az egerek (10. ábra). A pocokokat tekintve itt csak három fajt azonosítottunk, amelyek közül a M. arvalis volt a domináns. Az A. terrestris és а С glareolus fajokat itt nem mutattuk ki, az utób-