Ábrahám Levente: Vegyes tanulmányok - Natura Somogyiensis 3. (Kaposvár, 2002)
Horváth Győző, Hamburger Krisztina - Schäffer Dávid: Újabb adatok a Dráva felső szakaszának kisemlős faunájához - New data to the small mammal fauna of the upper region Drava (Mammalia)
112 NATURA SOMOGYIENSIS a vízszintingadozásnak is jelentősen kitett élőhelyek populációinak állománynagyságáról, a különböző habitattípusok közösségeinek szerkezetéről, a közösségek szintjén mérhető esetleges különbségekről. Különösen nagy fontossággal jelentkezik az információk ezen hiánya, ha a védett természeti területek állapotában bekövetkező változásokat egy olyan beavatkozás hatásaként kell értékelnünk, mint a Horvátország által tervezett Novo Virje-i vízerőmű, amely ugyan a Horvát Köztársaság területén helyezkedne el, de hatása a magyarországi területekre is kiterjedhet. A fentiek alapján 2000-ben elkezdtük a Dráva felső szakasza menti élőhelyek emlősfaunájának részletesebb kutatását, amelynek egyik programja a kisemlősök elterjedésének bagolyköpetek vizsgálatára alapozott monitorozása. Jelen dolgozat a Dráva felső szakasza mentén 2000-ben gyűjtött gyöngybagolyköpetek elemzése során kapott adatokat értékeli. Anyag és módszer A Dráva felső szakasza mentén hat településről gyűjtöttünk köpetmintát. A gyűjtőhelyeket, a gyűjtések időpontjait, a köpetminták nagyságát az 1. táblázat tartalmazza. A gyékényesi evangélikus templom valószínűleg rendszeres fészkelőhelye a bagolynak, friss mintát tudtunk gyűjteni és a baglyot is bent találtuk a toronyban. Az elhagyott Tszmajor Zákányon, a porrogszentkirályi öreg istálló, Vízváron a magszárító valószínűleg rendszeres, viszont a volt lankóczi laktanya, mivel átépítés alatt állt, előre láthatóan nem lesz rendszeres köpetelőhelye a gyöngybagolynak. A vízvári templomtoronyban nem volt fészkelés, így itt csak régi köpeteket tudtunk gyűjteni. Berzencén lezárt templomtorony van, így a falu térségében elhagyott gazdasági épületeket, istállókat kerestünk, amelyek közül a falu szélén, Vízvár irányában elhelyezkedő istállókban találtunk gyöngybagoly köpeteket. A gyűjtött köpetanyag egész köpeteket, valamint köpettörmeléket is tartalmazott. A dolgozatban csak az egész köpetekből kapott adatokkal számoltunk. SCHMIDT (1967a), Ács (1985) és ÚJHELYI (1994) munkája alapján határoztunk koponyabélyegek és fogazat alapján. A Neomys fajokat (Neomys fodiens [Pennát, 1771] és Neomys anomalus Cabrera, 1907) az alsó állkapocs koronanyúlványa magasságának mérésével különítettük el. Az Apodemus nemzetségen belül a közönséges erdeiegér {Apodemus sylvaticus [Linnaeus, 1758]), a sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis [Melchior, 1834]) és az aprószemű erdeiegér (Apodemus microps [Kratochvíl és Rosicky, 1952]) fajokat erdei egerek (Apodemus spp.) néven foglaltuk össze. A Mus genus hazánkban előforduló két faja, a házi egér (Mus musculus Linnaeus, 1758) és a güzüegér (Mus spicilegus Petényi, 1882) bagolyköpetekből történő elkülönítése a hazai köpetvizsgálatokban még nem terjedt el teljesen. Hazai kutatások alapján a morfometriai elkülönítésről DEMETER (1995) és DEMETER et al. (1995) munkája számol be. A két fajt a felső és az alsó zygomatikus ív aránya alapján különítettük el, ha ezek hiányoztak a koponyáról vagy csak mandibulát találtunk, akkor a genus nevet adtuk meg (Mus spp.). A köpetmintákból mind a ritka házi patkány, Rattus rattus (Linnaeus, 1758), mind az invázív vándor patkány, Rattus norvegicus (Berkenhout, 1769) kimutatható. Amennyiben a csontanyag nem volt elegendő a két faj pontos elkülönítéséhez, akkor eben az esetben is a genust jegyeztük fel (Rattus sp.). így összesen 23 kisemlőstaxon alapján végeztük az értékelést. A köpetekből a kisemlősfajokra kapott egyedszámok alapján kiszámítottuk a relatív gyakoriságot és ezt a két adatot a gyűjtési időpontnak megfelelően táblázatba foglaltuk. A táblázatban a terresztris kisemlősök (Insectivoria, Rodentid) 23 taxonának adatait elsőként gyűjtőhely/mintánként jelenítettük meg.
