Ábrahám Levente: Vegyes tanulmányok - Natura Somogyiensis 3. (Kaposvár, 2002)
Purger J. Jenő: A Somogyszob, Hajmás és Kálmáncsa közötti térség kisemlős faunája, gyöngybagoly Tyto alba (Scopoli, 1769) köpetek vizsgálata alapján - Small mammal fauna of the region between Somogyszob, Hajmás and Kálmáncsa based on barn owl Tyto alba (Scopoli, 1769) pellet analysis
106 NATURA SOMOGYIENSÍS Következtetések A nagymennyiségű köpet (1. táblázat) begyűjtése és feldolgozása nem volt hiábavaló, hiszen 25 emlősfaj előfordulásáról és mennyiségi viszonyairól kaptunk képet (3. táblázat). Ebből a védett fajok listáján (13/2001. (V.9.) KöM rendelete) 13 emlősfaj (7 rovarevő, 3 denevér és 3 rágcsáló) szerepel. A területen élő gyöngybaglyok a vizsgált időszakban elsősorban cickány fél éket (Soricidae) fogyasztottak (az emlőszsákmány 47.85%-a cickányokból állt). A kimutatott 6 cickányfaj közül 5 (erdei cickány Sorex araneus, törpecickány Sorex minutus, Millervízicikány Neomys anomalus, mezei cickány Crocidura leucodon, keleti cickány Crocidura suaveolens) jelentős számban fordult elő mind a 10 vizsgált UTM négyzet területén (3. táblázat). A gyöngybaglyok táplálkozása szempontjából a keleti cickány bizonyult a második leggyakoribb zsákmánynak (az emlőszsákmány 14.95%-át tette ki). A közönséges vízicikány {Neomys fodiens) pedig csak helyenként és kis számban fordult elő (2a., 2b., 2c, 2d., 3 táblázat). SCHMIDT (1976) a Lábadon gyűjtött bagolyköpetekből 3 cickányfajt mutatott ki (törpecickányt, mezei cickányt és a keleti cickányt). KALOTÁS (1989) pedig a Zselicben (Vörösdom) gyűjtött macskabagoly {Stix aluco) köpetekben talált mezei cickányt. A közönséges vakond {Talpa europaea) életmódja miatt ritkán esik a baglyok áldozatául. A vizsgált területről eddig nem mutatták ki, de maradványai most két mintából (Somogyszob, Szabás) is előkerültek (2a., 3. táblázat). Somogy megye denevérfaunájáról nagyon kevés, a vizsgált területről pedig egyáltalán nincs publikált adat (LANSZKI & PURGER 2001). A köpetekből előkerült mindhárom faj (közönséges denevér Myotis myotis, közönséges késeidenevér Eptesicus serotinus, szürke hosszúfülű-denevér Plecotus austriacus) épületlakó denevér (BIHARI 1996). Valószínű, hogy az említett denevérfajok előfordulási helyei megegyeztek a gyöngybaglyok pihenő-, illetve költőhelyével, így azok áldozatává váltak. A cickányok után a pocokfélék (Arvicolidae) a legjelentősebb zsákmányállatai a területen élő gyöngybaglyoknak, hiszen az emlőszsákmány 28.50%-át tették ki. A vizsgált területen valószínű, hogy a mezei pocok {Microuts arvalis) a leggyakoribb emlősfaj, hiszen a köpetekből e faj maradványai kerültek elő a legnagyobb számban (2a., 2b., 2c, 2d., 3. táblázat). Annak ellenére, hogy minden vizsgált UTM négyzet területén előfordult a vöröshátú erdeipocok {Clethrionomys glareolus), a csalitjáró pocok {Microtus agrestis) és a közönséges földipocok {Microtus subterraneus), a gyöngybaglyok táplálkozása szempontjából e fajok nem mondhatók jelentősnek. A vizsgált területről az említett négy fajt már korábban is kimutatták (BITTERA 1914, GRESCHIK 1910,1924, SCHMIDT 1974a, 1974b, 1974d, 1976, KALOTÁS 1989). A közönséges kószapocok {Arvicola terrestris) nagyobb termeténél, vagy életmódjánál fogva az előbb felsorolt fajoknál ritkábban került a baglyok zsákmányai közé. Előfordulásáról a területen eddig nem volt tudomásunk. A köpetekből kimutatott 5 pocokfaj közül csak a csalitjáró pocok védett. Az egérfélék részesedése (23.25%) a gyöngybaglyok táplálékában szintén jelentősnek mondható. A vizsgált terület egészén jelentős számban fordultak elő a kisebb termetű fajok, mint a törpeegér {Micromys minutus) a pirók erdeiegér {Apodemus agrárius), a sárganyakú erdeiegér {Apodemus falvicollis), a közönséges erdeiegér {Apodemus sylvaticus), a házi egér {Mus musculus) és a güzü egér {Mus spicilegus). Az említett fajoknál ritkábban kerültek elő a nagyobb termetű és agresszív természetű vándorpatkány {Rattus norvegicus) maradványai (2a., 2b., 2d., 3. táblázat). A korábbi vizsgálati eredmények a közönséges erdeiegér (Lad), a törpeegér (Lábod), a pirók erdeiegér (Lábod) és a házi egér (Lábod, Vörösdomb) előfordulásáról számoltak be (GRESCHIK 1910, SCHMIDT 1976, KALOTÁS 1989).
