Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)
KASZA F. És MARIÁN M.: A BALÁTA-LÁP ÉS GERINCES ÁLLATVILÁGA 95 DR. MARIÁN MIKLÓS 1914-ben születtem Szegeden. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik egész életükben azzal foglalkozhattak, amit kedveltek. Már gimnáziumi tanulóként elhatároztam, hogy az állatok vizsgálatával foglalkozom. Sikerült célkitűzésemet megvalósítani. A szegedi Ferencz József Tudományegyetemen szerzett ( 1941 ) biológia-földrajz szakos tanári diplomámmal katonai szolgálat után - a kaposvári Somsich (ma Táncsics) gimnáziumhoz kerültem ( 1943). Mintaképeim azok a középiskolai tanárok voltak, akik a tanítás mellett tudományos munkát is végeztek. Ezért is szerveztem famulusaimból (fölsős gimnazisták, akiket érdekelt a biológia) azt a kis csoportot, amellyel jártuk Kaposvár környékét és gyűjtöttük az iskolai szertár részére a természettudományi objektumokat. 1951-ben TAKÁCS GYULA múzeum igazgató meghívására, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum muzeológusa lettem. Most már céltudatosan, rendszeresen gyűjtöttem, gyűjtöttük és dolgoztam fel Somogy növényeit, kétéltűit, hüllőit a múzeum számára. Ezzel alakult ki - az egyéb gyűjtemények mellett - a természettudományi gyűjtemény. Ebben az időszakban vizsgáltam a Baláta-láp élővilágát és tettem hozzá kutatásom eredményeit. 1957-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumba helyeztek át, ahol a természettudományi gyűjteményt vezettem nyugdíjba vonulásomig, 1974-ig. Csatlakoztam a Magyar Tudományos Akadémia által a Szegedi Egyetemen létrehozott „Tiszakutató Munkaközösséghez" (1958). Másfél évtizeden át vizsgáltam a Tisza magyarországi szakaszának madárvilágát és (a titeli torkolatig) herpetofaunáját. Az ugyancsak az MTA támogatásával működő „Szikeskutató Munkaközösség" tagjaként tanulmányoztam számos, a Duna-Tisza Közén és a Dél-Alföldön elterülő szikes-tó ornito- és herpetofaunáját (19621967). Meghívást kaptam a Zircen megalakult ,Д Bakony természeti képe" elnevezésű munkacsoportba, ahol másfél évtizedes vizsgálat után (1963-1980) önálló kötetben vázoltam a Bakony-hegység kétéltű- hüllő viszonyait. A Dél-Alföldön lakó amatőr ornitológusok egy csoportjával 1965-1980-ig vizsgáltuk e táj madártani viszonyait. A kutatási eredményeket ismerteti az a kötet, amelyet e tárgyban szerkesztettem. E vizsgálatokkal párhuzamosan gyakorta jártam Somogyországot, amely mind máig második hazám. Itt a pécsi Janus Pannonius Múzeum ,JsAecsek és környéke" című kutatási program keretében, számos éven át tanulmányoztam a „Barcsi borókás", majd a „Zselici tájvédelmi körzet" ornitoés herpetofaunáját, közöltem vizsgálataim eredményét. A Magyar Madártani Intézet támogatásával három ötéves cildusban - a nemzetközi gólyaszámlások részeként - megszerveztem a magyarországi fehér gólya számlálást, közöltem
