Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)

KASZA F. És MARIÁN M.: A BALÁTA-LÁP ÉS GERINCES ÁLLATVILÁGA 79 A pirók egér -Apodemus agrárius (Pallas, 1771), a törpe egér - Micromys minutus (Pallas, 1771), a házi egér - Mus Musculus Linnaeus, 1758 és a vándorpatkány - Rattus norvegicus (Berkenhoud, 1769) jelenlétét MAJER (1992) a lápon és környékén gyűjtött bagolyköpetek vizsgálata alapján írja le. A törpe egér fűszálakból épített fészkét - téli és tavaszi időszakban - gyakran találtam. Rekettyebokron 102 cm, zsombéksáson 74 cm, szederbokron 37 cm magasan voltak a fészkek. A pocokfélék a tölgyes, az égeres, a száraz erdők, a láprét és a zsombékos, meg a környék mezeinek lakói. MAJER (1992), bagolyköpetekből kimutatta az erdei pocok - Clethrionomys glareolus (Schreber, 1780), csalitjáró pocok Microtus agrestis (Linnaeus, 1761) és a vízipocok - Arvicola terrestris (Linnaeus, 1758) előfordulását. MARIÁN 1957-ben a mezei pocok - Microtus alvalis (Pallas, 1779) jelenlétéről ír. A pézsmapockot - Ondatra zíbeihica (Linnaeus, 1766) 1986. 04. 7-én az egyik nyílt vízen láttam, amint úszva szájában nádszáldarabot vitt, egy másik pedig friss zöld nádhajtást evett. Vaddisznó - Sus scrofa Linnaeus, 1758 A láp és környéke igen alkalmas élőhelyet biztosít - a dagonyázó helyeivel, nedves erdőaljával, bő táplálék kínálatával - a vaddisznónak. Ennek és a téli időszakban folytatott rendszeres etetések következményeként időnként jelentős számú állomány él a védett területen. Főleg a nyugati oldal déli harmadában húzódó égeresben tanyáznak. Áprilisban már rendszeresen vezetik az anyák csíkos malacaikat. Ajánlatos ilyenkor a magas növényzet között húzódó szűk csapásokon az óvatos közlekedés, mert a támadó kedvű kocák hevesen védelmezik malacaikat. Az 1986. 04. 9-én megfigyelt család 8 malaca közül egy fehér színű volt, ami a házi sertéssel való keresztezésre utal. Az 1980-as évek közepén egy alkalommal, nyár elején egy kb. 100 példányos konda túrt a vizenyős égerlápon, az északnyugati sarokban. 1995. 08. 25-én egy 8-10 kg-os süldő úszkált a láp szélénél. Elpusztult példányra is többször bukkantam. 1986. őszén a nyílt víz északi szélében találtam egyet. Télen jégbefagyottat is leltem. A cseres-tölgyes alján és az erdei utakon nagy foltokban láthatók túrásaik, táplálék keresésük nyomai. Gímszarvas - Cervus elaphus Linnaeus, 1758 A védett terület egyik leggyakoribb vadja. Egész évben a lápban és közvetlen környékén tartózkodnak. Mindenhol megtalálhatók a befelé vezető csapásai. A száraz időszakban ezeken lehetett bejutni az északi-rész nádasaiba és a zsombékosba. Ősszel, szeptemberben, október elején a láp minden tája zeng a szarvasbőgéstől. Ilyenkor a harmatkásában és a sásosban nagy küzdő porondokat alakítanak ki. 1986. 12. 29-én 11 szarvastehén, három fiatal bika és nyolc borjú a nyugati sarokban legelészett. 1988. 04. 7-én 24 gyönyörű bika táplálkozott ugyanitt a vadföldön. 1994. 07. 5-én három szarvasbika legelte hangos csámcsogással a tavirózsákat, a hason felül érő vízben. Eközben a barázdabillegetők a há-