Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)

74 NATURA SOMOGYIENSIS gó, bekapcsolódik a barátposzáta, majd a vörösbegy és a csilpcsalpfüzike, valamint az énekes rigó. Búgó hangját hallatva megszólal az örvös galamb. A lápban még kora hajnalban is szólnak az éjszaka vadászó és ilyenkor pihenni térő bakcsók. Egyre élénkebben tevékenykednek a nászra készülő kis és búbos vöcskök. A gémtelep zsivaja is fokozatosan erősödik. Megkezdik kirepülésüket a kócsagok és a gémek. A feketésbarna és fehér színekben pompázó cigányrécék Ids csapatai ide-oda cikáznak a víz fölött. Hallatszik a szárcsák kittyegése és a vízityúkok nyekergése. A nádasban és a gyékényesben pirregve szól a nádi tücsökmadár, és zengi revírfoglaló énekét а foltos nádiposzáta. Ilyenkor végzi érdekes nászrepülését a sárszalonka. Májusban a kórus kibővül a nádirigó „kara-kara-kit"-jével és a berki tücsökmadár zakatoló pirregésével. Énekelnek, de már fészkelnek is az erdőben a sisegő füzikék, az örvös és szürke légykapók. A kakukk szinte egész nap Idáit. A cinegék és a rigók kirepült fiókáikat vezetik. A lápon a tőkés réce fiókáival szürcsöli a vizet. A fakopáncsok fiókái messzehangzó sírással követelik az élelmet szüleiktől. A héja- és az egerészölyv-fiókák is kikeltek. A tavasz felfokozott szaporodási időszaka ez, amikor a láp zeng a békák kórusától, a környező erdő hangos a madarak hangjától. Nyár elején, júniusban folytatódik a pezsgő madárélet. A tavon folyton eleségért sírnak a vöcsök-, a szárcsa- és a vízityúk-fiókák. Etetnek a kócsagok és a gémek. A vízen már tollasodó tőkés és böjti réce fiókák úszkálnak. A később költő cigányrécék csak a hónap vége felé kezdik pelyhes fiókáikat vezetgetni. A nádasban és a gyékényesben a guvatfiókák eleségért visítanak. Javában etetnek a foltos nádiposzáták és a nádirigók. A kakukk még napkeltétől napnyugtáig szól. Az erdőben már másodszor költenek a széncinegék és a fekete rigók, barátposzáták. A madárélet zaja hajnaltól késő estig betölti a levegőt. Éjjel csak a bakcsók kvakkogása és a macskabagoly huhogása hallatszik. Júliusban a madarak többsége ldröptette már fiókáit, csak a vörös gém és a nádirigó etet még. A vízen már a vedlő, lohos récék csapatai úszkálnak. Augusztusra folyamatosan halkul a kórus. Minden madár táplálék után jár. Az eltávozók a vonulásra, a maradók a telelésre halmoznak föl szervezetükben minél több zsiradékot. A füsti fecskék és a seregélyek egyre nagyobb csapatokban húzódnak be éjszakázni este a nádasba és a gyékényesbe. Reggel aztán egyszerre repülnek ld a táplálkozó helyekre. Augusztusra elhagyják a lápot és az erdőt az örvös légykapók, megjelennek az első vonuló sisegő füzikecsapatok is. Ösz elején, szeptember első heteiben kezdenek elvonulni a füsti fecskék, de az átvonuló csapataik napközben még leszállnak táplálkozni, pihenni. A seregélycsapatok időnként inni járnak. A tavon több százas récecsapatok úsznak; tőkés, böjti, csörgő és fütyülő récék. Csipkedik a vízinövényeket a szárcsák és a bókolva úszó vízityúkok. Akis vöcskök gyakran bukdosnak a víz alá táplálékot keresve. A kárókatona csapatok halakat fogdosnak, majd a szigeteken szárítgatják tollruhájukat. A récék a jég beálltáig maradnak. Ekkor kezdik „orgonálásukat" а gímszarvas bikák is. Az erdőben mégfekete, énekes és léprigó is látható. A vörösbegyek átvonuló csapatai is megjelennek.