Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)

KASZA F. És MARIÁN M.: A BALÁTA-LÁP ÉS GERINCES ÁLLATVILÁGA 59 Nádirigó - Acrocephalus arundinaceus (Linnaeus, 1758) A nádas és a gyékényes jellemző fészkelője. 3-11 pár költött a területen. Hangos „kara-kara-kit-kit" éneke uralja a mocsarat és gyakran elnyomja a többi nádi madár énekét. Májusban és júniusban 4 fészkét találtam a nádasban. Az egyik fészekben egy tollasodó kakukkfiókát etetett a nádirigó. A kakukk egyik fő dajkamadara itt e faj. Legmagasabb példányszáma 34 egyed volt (1982. 05. 15.) Védett, eszmei értéke: 10 000 Ft. Kerti géze - Hippolais icterina (Vieillott, 1817) Csak költözése idején észleltem ezt a későn vonuló fajt, 1983. 05. 31-én égeresben 1, 1995. 05. 12-én a tölgyesben 2 példány énekelt. 1998. 05. 23-án szintén a tölgyesben figyeltem meg 2 éneklő hímet. Védett, eszmei értéke: 10 000 Ft. Karvalyposzáta - Sylvia nisoria (Bechstein, 1795) Egyetlen alkalommal láttam, 1993. 05. 29-én a fűzlápon énekelt 2 példány. Védett, eszmei értéke: 50 000 Ft. Kis poszáta- Sylvia curruca (Linnaeus, 1758) Ez a hazánkban elég gyakori faj, 1990-ben, 1993-ban, 1994-1996. között és 1998-ban fészkelt 1-2 párban a Balátán. Fiatal égeresben és a láprét szélén lévő bokrok közt tanyáztak. 1979-ben és 1986-ban a nyár végi, illetve a tavaszi vonuláskor láttam. Maximális példányszáma 1979. 08. 7-én 4 egyed volt. Védett, eszmei értéke: 10 000 Ft. Mezei poszáta - Sylvia communis Latham, 1787 1982-ben, 1987-ben, valamint 1991-től 1997-ig találtam fészkelő párokat a fűzláp erdő felöli szélében. Általában 2-4 pár költött a területen. 1987. 07. 1-3án 4 repülős fiókát vezető tojót láttam etetés közben. Legmagasabb példányszáma 1987. 06. 13-án 7 öreg és 4 fiatal volt. Védett, eszmei értéke: 10 000 Ft. Kerti poszáta - Sylvia borin (Boddaert, 1783) Átvonulóban láttam két példányt 1988. 08. 29-én az erdő szélén. Védett, eszmei értéke: 10 000 Ft. Barátposzáta - Sylvia atricapilla (Linnaeus, 1758) Az erdő leggyakoribb madara, 20-25 pár költ a tölgyesben, az égerlápon, valamint a fűzlápon. Fészkeit fiatal bükk, gyertyán ágain, galagonya és szederbokron, valamint a saspáfrány levelei között találtam. Éneke áprilistól júliusig kora hajnaltól késő estig betölti az erdőt. Legmagasabb példányszáma 1986. 04. 5-én 105 volt. A tavasztor itt tartózkodó barátposzáták részben itt maradnak, részben elvonulnak. Védett, eszmei értéke: 10 000 Ft.