Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)

34 NATURA SOMOGYIENSIS MADARAK - AVES Kis vöcsök - Tachybaptus rufficollis (Pallas, 1764) A leggyakrabban megfigyelt vöcsökfaj volt 1977. és 1999. között. Áprilistól októberig látható és hallható a vizes foltokból. A magas vízállású 1999-es évben főleg a vízzel borított lápréteken tartózkodtak, időnként az erdő széléig is kiúszva. A megfigyelt legnagyobb példányszám 14 egyed volt (1999. 03. 27.). Fiókáikat vezető kis vöcskök egész nyáron láthatók. Átható, nyerítő hangjuk a hajnali derengéstől a teljes besötétedésig szinte az egész lápon hallható. Fészkelő állományuk, a vízszinttől függően 2-10 pár között ingadozik. Védett, eszmei értéke 50 000 Ft. Búbos vöcsök - Podiceps eristatus (Linnaeus, 1758) 1977. és 1988. között 1-4 pár fészkelt a nyílt vízen. 1989., 1991-ben, 1995. és 1997. között: általában áprilisban egyes példányokat láttam. Megfigyelési maximum: 9 öreg példány, 1999. április 3-án. 1977. 08. 7-én három pár vezetgette egyszerre fiókáit. Az 1999. évben két pár költött. Márciustól szeptemberig, mindig a nyílt víz körzetében maradva, tartózkodnak itt. Az áprilisi hónapokban többször is láttam területfoglaló násztáncát. Páratlan látvány, amint a pár két tagja mellét a vízből kiemelve, a vizet zajosan taposva, úszik egymás felé. Fészkét gyékényszigeten, néha tündérrózsa-telepen, de leggyakrabban nyílt vízfoltokon találtuk. A hímek gyakran vittek növényi részeket, így tavirózsa hínárokat is a fészeképítéshez. Védett, eszmei értéke: 50 000 Ft. Vörösnyakú vöcsök - Podiceps giiseigena (Boddaert, 1783) Egyetlen alkalommal láttam, 1979. április 14-én, egy, valószínűleg vonuló példányt. A nyílt víz déli szélében bukdosott a táplálék után. Védett, eszmei értéke: 50 000 Ft. Feketenyakú vöcsök - Podiceps nigricollis Brehm, 1831 MAJER JÓZSEF észlelt két példányt a fűzlápban, 1989-90-ben. Védett, eszmei értéke: 50 000 Ft. Kárókatona - Phalacrocorax carbo (Linnaeus, 1758) A Balátán nem fészkel, de a Kis-Balatonon költő népes kolónia egyik tápterülete lehet ez a láp. Márciustól októberig láttam táplálkozó vagy a környező halastavakra húzó példányokat. Kisebb csapatokban érkeznek. Halban gazdag években napközben is itt maradnak. Halakat fognak, majd a szigeteken, vagy a száraz fákon, bokrokon szárítgatják kinyújtott szárnyaikat. Más csapatok csak megállnak egy rövid ideig, majd dél felé, a halastavak irányába röpülnek. 1999. szeptember közepén és 2000 júliusában éjszakára is itt maradt egy csapat. Az egyszerre megfigyelt legnagyobb példányszám 113 volt (2000. 07. 25.).