Kasza Ferenc - Marián Miklós - Ábrahám Levente (szerk.): A Baláta-láp gerinces állatvilága, különös tekintettel a madarakra - Natura Somogyiensis 2. (Kaposvár, 2001)

18 NATURA SOMOGYTENSIS AZ ÉLŐHELYEK A Baláta-tó természetvédelmi terület úgyszólván minden talpalatnyi felületét dús növényzet fedi. A legkülönbözőbb növények alkotják azokat a növénytársulásokat, amelyek az itt élő állatoknak búvóhelyet és táplálkozási lehetőséget, egyszóval élőhelyet biztosítanak. A láp körüli magasabb buckákat gyertyános-tölgyes (Querceto robori-cerris carpinetosum) és cseres-tölgyes (Quercetum robori-cerris pteridietosum) erdő borítja, amelynek egy része telepített. A kb. 100 éves, zárt lombozatú erdő dél felé, tisztásokkal tarkított gyertyán és bükkcserjés állományba megy át. Mind ezek, mind a tisztásokon élő sok galagonya (Crataegus monogyna) cserje jó fészkelőhelyet biztosít a madaraknak. Az erdő délkeleti szélén él a tavasz egyik legszebb dísze, a királyné gyertyája (Asphodelus albus). Állománya visszaesőben van. 1999-ben KASZA FERENC már egyetlen virágzó példányt sem talált. A cseres-tölgyesben tenyészik a terület egyik jelentős értéke, a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Állománya terjeszkedik. (BORHIDI ATTILA 1989-90-ben 50, HORVÁTH ZOLTÁN 1995-ben 550-600 tövet talált.) Itt terem a szintén védett kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), a békakonty (Listera ovata), a kétlevelű sarkvirág (Platanthera ovata), a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) is. Az erdő növényvilágának változatosabbá válásában fontos szerepük van a megerősödő bükk- és gyertyánfáknak. A megfigyelő toronytól keletre az 1957. évi pusztító tornádó után erdei fenyvest {Pinus sylvestris) telepítettek, amely magjai révén behatolt a sásrétre is. A természet védekezik e tájidegen fafaj ellen. A vízjárás a sásréten fokozatosan elpusztítja a fenyőket. Az 1999-es magas vízállás következményeként az utolsó példányok is kiszáradtak. Ebben a fenyvesben, illetve emiatt telepedett meg itt a fenyves- és búboscinege. A cser- és a kocsányos tölgy makkja jó táplálék a vaddisznónak, az őznek, a szarvasnak, a mókusnak és a szajkónak. A korhadó fák az odúlakó madaraknak biztosítanak fészkelő helyet, a harkályoknak pedig terített asztalt. A vegyes erdők övezetén belül koszorúszerűen veszi körül a lápot az égeres (Cariceto elongatae-Alnaetum) Zárt állományú, sötét erdő ez, amelynek talaja mindig nedves. Bent a lápban is találunk égerláp foltokat. Az éger a szárazabb években egyre jobban behatolt a sásrétre, de magára a lápra is, különösen a déli és a keleti oldalon. 1992-ben az északi zsombékosban, száraznak hitt égerekből nőttek új hajtások. 1994. után - az emelkedő vízszint miatt - a nyíltvíz környékén megtelepedett égerek egy része lepusztult.