Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Tanulmányok a várostörténet köréből - Rózsás Márton: A polgári művelődés terei Barcson a 19. sz. derekától a II. világháborúig. (II. rész)

hatalommal. A megszállás megszűnése utáni két évtized a dalkör valóságos diadalútja volt. Az énekesek létszámának növekedése, stabilizálódása és minőségi javulása lehetőséget teremtett a fellépések kiterjesztésére. Első nagyobb sikerüket 1923-ban Pécsett érték el. Ez a siker óriási ösztönző hatással volt a kórus egész tevékenységére, ami kulturális kapcsolataik gazdagodásához és kiszélesedéséhez vezetett. Amellett, hogy a helyi ünnepélyek, rendezvények, megemlékezések rendszeres, szinte nélkülözhetetlen szereplőivé váltak, közvetlen kapcsolatot építettek ki a Szigetvári Dalosegylettel és a Pécsi Polgári Daloskörrel is. Kiemelkedő sikert értek el a XX. Országos Dalosversenyen Sopronban és a XXI. Országos Dalosversenyen Szegeden, mindkét alkalommal ezüst serleggel jutalmazták produkciójukat. Ilyen előzmények után került sor fényes külsőségek közepette a Barcsi Dalkör zászlóavató ünnepségére.

41 A dalkör fenntartásában döntő részt vállalt a Barcsi Ipartestület, hisz a kórustagok jelentős része már a megalakuláskor is az iparosok közül került ki. Ez a tendencia idővel oda vezetett, hogy a dalkört lassan „bekebelezte" az Ipartestület, és nevét már mint „Barcsi Iparos Dalkört" emlegették. Az Iparos Székház felépítése után (1931) a kör itt tartotta próbáit, és ugyanitt rendezték mindig zajos sikerű fellépéseik nagyobb részét is. A II. világháború évei szétzilálták a dalkör tagságát, s végét - mint a legtöbb régi alapítású egyletét - a Belügyminiszter feloszlató rendelete jelentette. Újjáéledése után Vasutas Dalárda, majd Barcsi Iparos Dalkör illetve Barcsi KTSZ. Dalárda néven az 1950-es, 1960-as években sikerek sorozatát érte el, 1969-es végső feloszlásáig. Az utódkórusok működését is figyelembe véve a település egyik leghosszabb ideig működő civil szerveződése volt. H über Gyufa apátplébános, nótaszerző

42 Huber Gyula 1861. szeptember 7-én született Zalaegerszegen, elemi és középiskoláit is itt végezte. A papi szeminárium elvégzése után 1886-1896 között a Veszprém megyei Káptalantótiban volt káplán, itt kezdett el nótaszerzéssel foglalkozni. Rendszeresen bejárt Balatonfüredre, ahol a bálok, vigasságok alkalmával előadott dalaival nagy sikert aratott. Egy ilyen alkalommal hallotta őt játszani Blaha Lujza, akinek nagyon megtetszettek a „daliás káplán" szerzeményei. A „nemzet csalogánya" népszerűsíteni kezdte a fiatal szerzőt, sőt maga is szívesen tűzte műsorára dalait. Mi több, Huber Gyula „selyemkendő, selyemkötény, selyemszoknya" című szerzeménye a művésznő legkedveltebb nótái közé tartozott. 41 „A Barcsi Dalkör zászlószentelése" In: Drávavölgye. 1926. máj. 20. 42 Erről bővebben ír Bagi 1997. - Rózsás Márton: Huber Gyula In: Barcsi Kalendárium 1988. pp. 54-58. -Leszler 1986. 158 -159.