Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Tanulmányok a várostörténet köréből - Dr. Kéri Nagy Béla: Menekülés és visszatérés

befogadó községek felé. Szili Vendel helyi lakos hat gyermekével kényszerült házuk elhagyására. Napjainkban szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy hat gyermek részére hogyan lehetett elegendő élelmet, ruhát, ágyneműt rövid időn belül a tél közepén úgy összecsomagolni, hogy azt magukkal is tudják vinni. A szülők és a nagyobb gyerekek lepedőkbe csomagolták legszükségesebb és nélkülözhetetlen dolgokat, majd az általuk hajtott egyetlen tehenük hátára kötötték a batyukat. A hátrahagyott jelentős mennyiségű ruhát, ágyneműt - a kiadott rendelkezéseknek megfelelően - elásáták. A levágott baromfiak és a hízósertés feldolgozott anyagát szalma közé rejtve a padlástérben rejtették el. Hasonló módon jártak el a többi falu lakói is.

16 Az üresen maradt községekben a rend biztosítására vagyonőrséget szerveztek. Barcson Márkus József kisbírót, Halász Imre altisztet és tíz családonként még egy-egy személyt választottak a szerveződő vagyonőrségbe. A vagyonőrökön valamint a postán és a MÁV-nál dolgozókon kívül más családok és személyek is otthon maradtak. Többen elbujdostak, mások egyszerűen nem voltak hajlandók otthonuk elhagyására. A frontvonalban vagy annak közelében lakók egy része félelmében önként is vállalta volna a kiürítést. Ettől távolabbi községekben az evakuálás már nehézségekkel járt. Problémát okozott, hogy a menekülő lakosság képtelen volt a megélhetésüket biztosító háziállatok többségének az elhajtására, biztos elhelyezésére. Somogyvisontán a visszamaradt állatok gondozását a vagyonőrök látták el. Volt arra is példa, hogy a vagyonőrök saját istállóikban látták el a jószágokat. A kiürített körzetekből a szovjetek utasítására a teljes állatállományt csak onnan hajtották el, ahonnan a lakosság teljes egészében elmenekült. Az alispán által kiadott kiürítési parancs szerint a főszolgabírónak kellett volna a menekülteket a kijelölt befogadó helyekre kísérni. A sietve végrehajtott kiürítés miatt erre azonban nem kerülhetett sor. A kiürítés kezdetén a szervezettnek látszó „népvándorlás" rendje felbomlott, és egy sajátos menekülési áradattá vált. A lakosság részére gyülekező helyeket nem jelöltek ki. Az egyes családok ezért rokoni, baráti vagy jószomszédi alapon csoportosultak. A lakosság eközben aggódott jövője, hátrahagyott vagyona esetleges elvesztése miatt. Sokan vállalták volna inkább a harctéri viszonyok közötti életet, mint a menekülést. A kevés számú és vissza nem térő fogatok miatt a lakosság alkalmi targoncákon, tragacsokon, de többnyire hátizsákkal, batyukkal a hátukon, vagy kézben cipelték maradék értékeiket.

17 6 Márkus Sándorné szóbeli közlése. 17 Veres 1984.