Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Tanulmányok a várostörténet köréből - Dr. Kéri Nagy Béla: Menekülés és visszatérés

kiépítésében. A téli hideg és a nehéz terepviszonyok ellenére a lakosság rövid időn belül 30 km mélységben több védőállást és közlekedő árkot, folyosót épített ki más védelmi létesítményekkel együtt. A frontvonal veszélyessége ellenére a lakosság munkaerejét a megerőltető éjjel-nappali munkára a megyét kettészelő front mindkét oldalán igénybe vették. A közmunkák irányításáról, létszámigényéről stb. a szovjetek megszállta területen a szovjet, a németek által megszállt megyerészen a német katonai parancsnokságok döntöttek. Naponta érkeztek utasítások és igények, melyek értelmében a lakosság számától függően 20, 50 vagy 100 fős munkaerőt, is rendelkezésre kellett bocsájtani, akár egy, vagy két hétre is. Az állandó közmunkán lévő, fáradt lakosság további igénybevételét a szovjet kerületi parancsnokságok is túlzottnak tartották. Akadt olyan parancsnok is, aki az állandó és folyamatos hadimunka végzése alól felmentést adott egy-egy község részére. így mentették fel Darány község lakosságát is. A közmunkák nagyságának érzékelésére idézzük a megyei főispán jelentését, melyben a hadmüveletekhez szükséges erődítési és egyéb építési közmunkákhoz a megye lakossága 25.000-nél is több munkaórával vette ki részét.

4 Barcs és környéke kiürítésének hadászati előzményei A 3. Ukrán Front főerői 1944. november 23-án éjjel átkeltek az őszi esőzésektől áradó és a hidegtől jegesedő Dunán. Az átázott, latyakos területen továbbhaladva, jelentős emberi és anyagi áldozatok árán - a németeket is meglepve - elfoglalták Mohács és Gerjen környékét. Az átkelést követően azonnal hozzáláttak egy Baranyát-Tolnát átszelő hídfő létesítéséhez. A hídfő elkészültével egyidőben támadást indítottak a Dráva völgyében a német „Dér' hadseregcsoport déli szárnyán Barcs és Gyékényes irányába. Közben a szovjetek elfoglalták Baranya megyét, és december elsején az 57. hadsereg egységei már Somogy megye határaihoz érve felkészültek egy újabb gyors támadássorozatra. A Dél-Dunántúlon váratlanul megjelent orosz haderő a gyengén felszerelt, katonai ellenállásra alkalmatlan, kis létszámú német és magyar alakulatokat jelentősebb harcok nélkül szorította ki Somogyból. A szovjetek és szövetségeseik sikeres előrehaladását segítette a hazájukat szerető és a háborút ellenző helyi lakosok és csoportok tevékenysége is. E szempontból ki kell emelnünk Marossy László alezredesnek az egész Dél-Dunántúlra kiható szerepét. Marossy november 28-án, mint a térség legmagasabb rangú magyar katonatisztje, kinevezte magát az első demokratikus parancsnoknak. Célul tűzte ki a maradék Kanyar 1970.