Gyökerek (A Dráva Múzeum jubileumi tanulmánykötete, Barcs, 2009)

Jubileumi írások - Banicz László: Barcs -Harminc esztendő

Ennek több oka volt, egyrészt az 1949-ben kiépített és 1961-ig fenntartott határzár gyakorlatilag nem csak a Dráva másik oldalától, hanem az ország és a megye többi részétől is elszigetelte a községet. Másrészt a gazdaságilag, infrastrukturálisan és társadalmilag elmaradott Somogy megyében Barcs és térsége volt a leginkább leszakadva. Ilyen körülmények között jelentős volt a településről és környékéről történő elvándorlás. Az 1960-as években a megyéből elköltözők 41,6 %-a ebből a térségből származott. Ez különösen szembeötlő akkor, ha összehasonlítjuk a megye járásainak területét, ugyanis ezek között a barcsi volt a legkisebb. A község lakossága 1959-ben 6500 fő volt, ami hosszabb ideig nem bírta el a folyamatos vándorlási veszteséget. A község háborút követő tényleges, számottevő fejlődéséről csak Barcs első egyszerűsített általános rendezési tervének 1959-es elfogadása óta lehet beszélni. Első lépcsőben az infrastruktúra kiépítését kezdték el. Ennek keretében korszerűsítették a Pécs-Barcs-Nagykanizsa vasútvonalat, megkezdték a Budapest-Pécs-Barcs 6-os számú főközlekedési út Jugoszlávia felé történő továbbépítését. A felrobbantott drávai közúti és vasúti hidak közül csak az előbbi újjáépítését és a határátkelő állomás kiépítését tervezték. A korszak gazdasági tendenciáit tekintve a szakemberek úgy vélték - valószínűleg politikai és katonai megfontolások is befolyásolták a döntést -, hogy a vasúti forgalom kiszolgálására elegendőek a gyékényesi és murakeresztúri hidak. A közlekedési lehetőségek kiaknázásánál számoltak a Dráva hajózhatóvá tételével és a kikötői, illetve a vasúti átrakodás korszerűsítésével. Kiemelkedően fontos feladat volt Barcs kommunális hálózatának megteremtése. Az alapoknál kellett kezdeni, hiszen nem volt kiépítve a vezetékes ivóvíz-, szennyvíz- és gázhálózat, nem is beszélve a hírközlés szinte teljes hiányáról. A belső úthálózat kevesebb, mint 1/3-a rendelkezett burkolattal. Barcs vezetése és polgárai - bár ennek elnyerése sokáig igen csak kérdéses volt - tudatosan készültek a városi címre. Néha akadozva ugyan, de megkezdték annak a lakossági ellátási rendszernek a kiépítését, mely alapfeltétele volt, hogy Barcs város legyen. Ne feledjük, hogy Somogy megye kifejezetten városhiányos, aprófalvas terület volt.

4 Ez azért fontos tényező, mert egy városhiányos térségben a városnak sokkal több feladatnak kell megfelelnie, hiszen vonzáskörzete is - legalábbis elméletileg - nagyobb. Az ellátórendszer részeként 1953-ban egységes körzeti orvosi ellátást hoztak létre, Járási Könyvtárat alapítottak. 1954-ben megnyitotta kapuit a Járási Művelődési Otthon. 1960 szeptemberében erdészeti szakmunkásképző iskolai oktatás indult Középrigócon, majd a következő esztendőben megkezdődött a gimnáziumi oktatás is, ugyan4 Banicz 2004. 13.