Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Ander Balázs - B. Czeller Szilvia: Csehszlovákia - 1968

„ megannyi megszállott, pokolból-pokolba zarándok fölmutatja, vézna kamaszból miként lesz robosztus tűznyalábokból épített lángkolosszus ". Jelen dolgozatnak nem lehet célja, hogy holmi kronológiaként felvázolja az amúgy jól ismert - '68-as csehszlovákiai válság eseménytörténetét. A Szovjetunió Csehszlovákiával kapcsolatos politikájának háttérmotívumai, valamint a Magyarországot akkoriban irányító Kádár János indítékai azonban mind a mai napig több szempontból sem eléggé tisztázottak. Nem csak az intervencióban akkor kényszerű epizódszerepet játszó magyar kiskatonák és tisztek, de még a negyven évvel későbbi generáció tagjai is gyakran tanácstalanul szemlélik annak a diplomáciai elemekkel gazdagon átszőtt grandiózus politikai-katonai-gazdasági sakkpartinak a fordulatait, amelyek 1968 környékén bontakoztak ki a szovjetek által dominált közép-európai térségben. Terjedelmi korlátok miatt az alábbiakban csak néhány szóba jöhető magyarázatát kívánom felvillantani a hazai, valamint a szovjet párt- és állami vezetés lépéseinek. Az 1968-as események háttere Miután a CSKP KB 1968. január elején megrendezett ülése felmentette tisztségéből Novotnyt, az első titkárt, és annak posztját Alexander Dubcek, az SZLKP KB vezetője foglalta el, viharos gyorsaságú reformok vették kezdetüket az országban. Hogy megvalósítsák az önigazgatás ideáját, az ipari központok egész sorában munkástanácsok jöttek létre, a parasztság hangadói pedig az egyéni gazdálkodás és a magántulajdon visszaállítása mellett kezdtek el érvelni. Ezen alulról jelentkező igényeket a párt reformerői kellő bátorítással látták el, hiszen a KB maga is elfogadta a reformerek demokratizálási programját, amely a gazdaságirányítás eddigi merev rendszerének felülvizsgálatát, a párt és az állam szerveinek az eddigieknél valamelyest jobb szétválasztását valamint a korlátozott politikai pluralizmust fogalmazta meg. A vezetők csupán egy emberarcúbb kommunizmust szereitek volna, de a szellem már kiszabadult a palackból. Hogy mást most ne is említsünk, gondoljunk csak a csehszlovák értelmiségiek meglepően radikális hangvételű nyilatkozatára (Kétezer szó). A szovjet pártirányítás egyre nagyobb aggodalommal figyelte az eseményeket és a csehszlovák társadalmi-politikai újítások blokkon belüli továbbgyűrűzésétől tartva elhatározták, hogy elébe mennek egy megismétlődő '56-nak. Mihelyst Brezsnyev kimondta ítéletét, amely szerint a CSKP-ben a „revizionista erők kerekedtek felül" a csehszlovákiai reformfolyamatok sorsa megpecsételődött. A halálos ítéletet már csak végre kellett hajtani. Noha a felhasználható kollaboránsok kezdeti hiánya és a csehszlovák társadalom nem