Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Mészáros Ádám: Felvidéki magyarok betelepülése Barcsra és környékére a II. világháború után

még ma, 60 év távlatából is érzékenyen reagálnak, ha egy-egy beszélgetés során szóba kerül meghurcoltatásuk története, és a hasonló sorsú, Barcsról és Szulokból kitelepített svábokkal való megrázó találkozásuk emléke.

26 El kellett telnie egy bizonyos időnek, amíg a barcsiak és a szulkiak számára is bebizonyosodott: a Felvidékről kitelepítettek hányatott sorsú, ám becsületes, szorgalmas és jóravaló emberek. A felvidékiek mára az itteni közösség dolgos, megbecsült tagjaivá váltak, és a déli végeken új otthonra leltek. A nagypolitika és a szélsőséges nacionalizmus kegyetlenségét - amely az embereknek oly sok szenvedést és keserűséget okozott - soha nem szabad elfelednünk. Dolgozatomat rendhagyó módon - summázat helyett - egy magyarországi német gazda visszaemlékezésével zárom: „Ezt a házat fejeztem be 1944 tavaszán. A helyén állt egy kis vályoghausz, amit a fater vett meg nekem, amikor megnősültem. Először az istállót építettem föl hátul, ami áll ott keresztben. Tele raktam állattal. Béreltem földet, termeltem takarmányt. A háborús években jó ára volt a húsnak, így hát a lakóház is épült. Éppen az ereszcsatornát raktam föl, amikor hozta a posta az einruf. Muszáj volt menni. Amikor hazajöttem a hadifogságból, egy felvidéki családot találtam a házamban. Feleségemet meg a szüleinél. Mentem el a házam előtt, forrt bennem a keserűség és a gyűlölet. Mondták az emberek, ez a felvidéki család költözött hónapokkal azelőtt ide, de nem nyúlt hozzá semmihez. A masinák, eszközök álltak becsomagolva szanaszét. A kíváncsiság vitt el hozzájuk. Mondták, hogy ne haragudjak, nem önszántukból jöttek, s amint tudnak, elmennek. A haragom helyébe az a remény költözött, amit tőlük kaptam. Mondtam nekik, én vásárolom vissza a házat, csak kérek kis időt. Azt mondták, valami otthoni Hanzában van letétben a pénzük, s várják, hogy azt küldjék nekik. Házat akarnak venni, közelebb a régi otthonukhoz. Én mentem a hegyen át Komlóra. Az erdőben gondoltam arra, ha nem muszáj, én nem hagyom a családomat így meghurcolni, így kitelepíteni. Csak féltem attól, hogy engem a németek vittek katonának, ezért nem kellek a bányában. Örültem, amikor aláírhattam a bányát. így maradtunk itthon, és gyűlt a házra a pénz. Dolgoztam három műszakban, de gyakran szálltam le a sittre mások helyett is. Jól esett, hogy nagyon megbecsülnek. Budapesten vettem át Rákositól kitüntetést. A felvidéki családtól úgy váltam el, mint brúder, mikor elköltöztek az Ipoly mellé. Azt mondták, azért mennek oda, hogy legalább hallhassák az otthoni harangszót. Ók voltak más emberek, mint én. Engem érdekeltek mindig a megfogható dolgok. Ez a harangszó például biztosan nem jutott volna az eszembe. "

21 Saját gyűjtéseim tapasztalata alapján Schmieder János (Hanzi bácsi) történetét közli: László 2005. 160-161.