Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Rózsás Márton: A polgári művelődés terei Barcson a 19. sz. derekától a II. világháborúig. (I.rész)

De Barcson nincs eléggé kifejlődve a társas ösztön, az emberi szolidaritás érzése s az emberek szűk klikkekben élik le szegényes életüket, amit jellemez az irigység, féltékenység, beteges érzékenység és széthúzás. Tipikus magyar betegség, megölője minden nemes törekvésnek. Ezért nincs kaszinó vagy egyesület, amely a barcsi társadalom szellemi és erkölcsi életére jelentékenyebb kulturális nevelő hatást gyakorolhatna. Sokszor irigykedve olvasom a vidéki lapokban ittott kisebb városokban is milyen nívós szellemi élet van a társadalom minden rétegében. Hát ezt csak éppen Barcson nem lehetne megteremteni, ahol ennyi intelligencia s műveltebb kereskedő és iparos lakik ma még egymástól elzárkózva? Hihetetlen, hogy Barcson is nem volna kedélygazdagság ideális életfelfogás, a ' • r . , rí ,, 29 szép es nemes iránti érzek. Az egyesületi tevékenység erodálódásának okai közt első helyen kell említenünk a századelő bizonytalan, recesszív gazdasági folyamatait, majd az egyre inkább kibontakozó gazdasági válságot. Ezek az addig szárnyaló barcsi üzemeket, vállalatokat és vállalkozásokat is megrendítették, munkanélküliekkel, ellátatlanokkal és kivándorolni szándékozókkal árasztva el a települést. Jelentős lehetett a vesztes háború, majd az azt követő trianoni határmegvonás sokkhatása is. Ez utóbbi különösen jól tetten érhető a helyi sajtóban megjelent cikkekben, mondhatni, nagy százalékban ez alkotta a lapok tartalmát. Ilyen körülmények közt nem tarthatjuk meglepőnek, hogy a meglévő egyesületek rendezvényei és egyéb megnyilvánulásai is e téma köré csoportosultak. Úgy tűnik, hogy a két háború közötti, már említett vallásos-revizionista irányzat egyre inkább rányomta bélyegét a közösségi munkára is. A 20-as évek végétől már találkozhatunk a lassan, de biztosan megerősödő nacionalizmus és antiszemitizmus jelenségével is, mely utóbbi addig Barcsra nem volt jellemző.

30 Nem lehet véletlen, hogy ebben az időben a levente - és cserkész rendezvények, a keresztény - vallásos egyesületek mellett más szerveződés csak ritkán juthatott szóhoz.

31 Néhány adatból arra is következtethetünk, hogy a 30-as években az egyesületek széleskörű ismertsége, támogatottsága, ezzel együtt népművelő tevékenysége is csökkent.

32 Külön csoportot alkottak az országos szervezésű mozgalmak helyi csoportjai (pl. KALOT), melyek adaptált alapszabályok szerint működtek. 29 „Barcs kultúrélete" In: Drávavölgye. 1925. okt. 25. 30 Olyannyira nem, hogy az Izraelita Elemi Iskola igazgatója, Schapszon J. Géza katolikus vallású volt! - „Megszűnt a szigetvári zsidó újság" In: Drávavölgye. 1926. nov. 7. (a liberális szellemű, Barcs és Vidékéhez hasonló, Szigetvár című lapról van szó!) 31 A zsidóság egyesületeinek híreivel 1920 után csak elvétve, 1930 körül pedig már egyáltalán nem találkozhatunk. 32 Egy 1932-ben kiadott, a megye településeit részletesen ismertető címtár Barcson alig említ néhány egyesületet, azok egy részének megnevezése is pontatlan.