Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Banicz László: Egy elfelejtett kárpótlás? Horvátországból elüldözött magyarok Barcson

ennyire elhúzódik. Ennek éppen az az oka, hogy bizonytalanul nagy számú érdekeltről van szó és a teljesítéséhez jelentős költségvetési fedezet szükséges." Dr. Polt Péter 2000. március l-jén hasonló tartalmú levelet küldött az újabb megkeresésre. Ebben azt közölte, hogy az említett törvényjavaslat begyújtása az Országgyűlés elé a márciusi programban szerepel. A Külügyminisztérium egyeztetve a társelőterjesztő Pénzügyminisztériummal és az Igazságügyi Minisztériummal 2000 márciusában véglegesítette a törvényjavaslatot és benyújtotta a kormánynak. Az illetékesek azonban úgy vélték, hogy további politikai és szakmai vitákra, finomításokra van szükség, ezért a törvényjavaslat nem került az Országgyűlés elé. A döntéshozók ismét kitérőket kerestek, és természetesen találtak a panaszosokkal szemben. 2002. májusára az „okvetlenkedő" megkeresésekre végre, nyílt és viszonylag egyenes választ adtak az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa, ekkor Dr. Gönczöl Katalin útján. A kormányzat törekvése nem az újabb vagyoni kárpótlási törvények megalkotása, hanem a folyamatban lévők lezárása. Az egykori nemzetközi szerződések olyan új kérdéseket vetnek fel - a hatalom birtokosai szerint -, melyek a kárpótlási folyamat, jogalkotás eszkalálódását jelenti. A válasz cinikusságát mutatja az is, hogy a biztos asszony szerint: „...megköti a jogalkotó kezét az eddig meghozott kárpótlási törvények sora is, hiszen az azokban megfogalmazott elvektől és az azokban alkalmazott kárpótlási technikától való gyökeres eltérés - a kárpótlásra jogosultak azonos csoportba tartozását feltételezve - a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvébe ütközhet." Dr. Gönczöl Katalin- akinek elsődleges feladata (a jelek szerint csak elvileg) az állampolgári jogok védelme volt, a továbbiakban a következőket írta. „A törvényjavaslat tervezetének hatálya tekintetében az előkészítésben résztvevőket az a praktikus, ámde a valóságos igények kielégítése szempontjából vitatható megoldás vezette, hogy a kárpótlási esetkörök további kiterjesztése nem lenne kívánatos, ezért elegendő, ha a Kormány ebben az ügyben pusztán annyit tesz, amennyit az Alkotmánybírósági határozat alapján feltétlenül szükséges, de ennél 'önként, alkotmányos kényszer nélkül' nem lép tovább." Dr. Lenkovics Barnabás 2003 áprilisában némileg árnyalni próbálja elődje válaszát a kártalanítást igénylőknek küldött válaszában, „...a jelenlegi helyzetet a biztosok nem tartják jogszerűnek, a kártalanítás elmaradása sérti az állampolgárok alkotmányos jogát, amint a mulasztásos alkotmánysértést az Alkotmánybíróság is megállapította." A Jugoszláviából elüldözött magyarok vagyonából a háborús jóvátételbe bevont több millió dollár (1956-os árfolyamon) egykori tulajdonosainak leszármazottai, bár egyre kevesebben, még a mai napig is próbálkoznak valamit