Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Mészáros Ádám: Felvidéki magyarok betelepülése Barcsra és környékére a II. világháború után

október 25-én érkezett. Ebben már azt közölték, hogy 1947. december 12-én kerülünk áttelepítésre. A csomagolást elkezdtük, de a tél beköszöntése miatt a kitelepítésünkre csak 1948 márciusában került sor. A rémálom 1948. március 8án, a szobi határátkelőhelyen fejeződött be, ahol kezünkbe adták a 8338-as személyi lapot, amely igazolta, hogy a család minden tagja Magyarországon otthonra talált. (...) A szülőföld odaveszett, de Magyarországon új otthonra leltünk. A pacsirták márciusban itt is a kikeletről énekeltek.™ A nagyszámú felvidéki áttelepülő elhelyezése hatalmas problémát okozott a magyar államnak. A felvidéki magyarok egy része a kitelepítésre jelentkezett és önként Csehszlovákiába költözött szlovákok házaiban nyert elhelyezést. A kitoloncolt magyarok azonban nagyobb számban érkeztek Magyarországra, mint amennyi magyarországi szlovák vállalta az áttelepülést. A magyar külügyminisztérium 1949. január 29-én készült összesítése szerint Magyarországot összesen 17.508 család hagyta el, 71.215 fővel, s eközben Csehszlovákiából 22.955 család érkezett hazánkba, 81.436 lélekkel.

19 Más adatok szerint Magyarországról Csehszlovákiába 73.273 fő, Csehszlovákiából Magyarországra pedig 89.660 fő települt át.

20 Az egymásnak ellentmondó adatok az adminisztráció pontatlanságát mutatják. Annyit azonban mindenképpen tényként könyvelhetünk el, hogy 10.000 fő fölött volt azoknak a száma, akiket a lakosságcsere-egyezményben foglalt megállapodás ellenére a csehszlovák állam egyoldalúan, a kitelepülő szlovákok létszámán felül tett át a határon, és akiknek a magyarországi elhelyezése nehézségekbe ütközött. Ha a fenti számokhoz hozzáadjuk a korábban elűzött illetve elmenekült családokat, valamint a többi szomszédos országból - főként Romániából és Jugoszláviából - érkezett menekülteket, egy rendkívül súlyos szociológiai és demográfiai helyzet rajzolódik ki előttünk. A menekültek számát az eltérő statisztikai adatok miatt csak becsülni lehet: mintegy 102 ezer erdélyi, 43 ezer felvidéki, 13 ezer kárpátaljai és 32 ezer délvidéki magyar menekült érkezett az anyaország területére a háború alatt és után. Rendkívül súlyos válsághelyzet volt kibontakozóban, aminek megoldására a magyar állam jól láthatóan képtelen volt. Moszkva 400 000 - 450 000 német nemzetiségű magyar állampolgár kitelepítésében látta a megoldást. Ez gyakorlatilag a trianoni határok közt élő összes német (sváb) deportálását jelentette volna. A német kisebbség elleni hangulatkeltés 1945-ben Magyarországon is Gergely Lajos udvardi lakos viszaemlékezését idézi: László 2005. 72-73. 19 Magyar Országos Levéltár Külügyminisztériumi iratok 169/1949 jan. 31. Idézi: László 2005. 102. 20 Vadkerty 1999.