Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Mészáros Ádám: Felvidéki magyarok betelepülése Barcsra és környékére a II. világháború után

A német és a magyar nemzetiségű polgári lakosság elleni gyűlöletkeltésnek egyre több megnyilvánulása érhető tetten az újraegyesült Csehszlovákiában. A magyarság jogfosztását az 1945. április 5-én nyilvánosságra hozott kassai kormányprogram VIII. fejezete eképpen fogalmazta meg: (1) A csehszlovák állampolgárságot csak azoknak a magyar nemzetiségű lakosoknak hagyják meg, kik antifasiszták voltak, részt vettek a Csehszlovákia felszabadításáért folytatott ellenállási mozgalomban, vagy pedig üldözték őket a köztársasághoz való hűségükért. (2) Az összes többi magyar nemzetiségű lakos csehszlovák állampolgárságát törlik, és lehetővé teszik számukra az optálást

5

, amikor is minden kérvényt egyedileg vizsgálnak meg. (3) Azok a magyar nemzetiségűek, akik a köztársaság vagy más nemzetek, főleg a Szovjetunió ellen bűncselekményeket követtek el, bíróság elé kerülnek, megfosztják őket csehszlovák állampolgárságuktól, és örökre kitiltják őket a köztársaság területéről. "

6 A magyar lakosság az állampolgársággal együtt elveszítette munkához való jogát, a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat elbocsátották, a magyar tannyelvű iskolákat bezárták. A magyarlakta falvakban négy évig egyáltalán nem folyt tanítás, a gyerekek nem tanultak meg írni és olvasni sem. Különösen a nagyobb városokban volt jellemző a magyar nemzetiségű polgárok lakásainak elkobzása, és tulajdonosaik internáló táborokba küldése. A magyarok számára anyanyelvük nyilvános helyen történő használatát kihágásnak minősítették, a magyarul beszélőket olykor még testi fenyítésnek is alávetették. „ Eletemet tiltó rendeletek keretezik. Az egyik megtiltja, hogy este 8 órán túl az utcán tartózkodjam, a másik provokációnak veszi, ha ismerősömet anyanyelvemen üdvözlöm, vagy annak köszönését úgy fogadom, és táborral fenyeget. A városban inspekciózó diákpatrulok pofonokat osztogatnak, és rendőrségre cipelik a magukról megfeledkezett embereket. Nyelvem, mely az emberi hang egyik legcsodálatosabb hangszere volt, kihágási objektummá szürkült. Újság a bűnös nyelvén nem jelenhet meg, rádiót tilos hallgatnom. Lekonyult fejjel járok és némán, és ha lehet, ki sem mozdulok emberek közé. Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott emberek szégyen- és félelemterhes élete. Es az ok? Egyetlenegy tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok. A faji kizárólagosság német barbarizmusának annyi millió emberéletbe került letörése után egy újabb keletű faji kíméletlenség büntet sommásan, tehát igazságtalanul. "

7 5 Az állampolgárság visszaszerzése, melyhez azonban nem társíthatóak kisebbségi jogok. 6 László 2005. 33-34. 1 Fábry 1981.