Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Mészáros Ádám: Felvidéki magyarok betelepülése Barcsra és környékére a II. világháború után

Előzmények A csehszlovák állam az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával, 1920ban jött létre, Csehországnak és Magyarország északi részének egyesülésével, így csehszlovákiai magyarságról is csak ettől az időponttól beszélhetünk. Az itt élő magyarok azelőtt - hozzánk, somogyiakhoz hasonlóan - a magyar állam polgárai voltak. 1920-ban azonban sorsuk új fordulatot vett. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés (1920) rendkívül súlyos csapást mért Magyarországra. A hazánk veszteségeit kifejező - és még ma is sokkoló - számok és adatok felsorolása helyett most csak egyetlen körülményt emelnék ki: az új határok meghúzásával hazánk népességének 2/3 része, az összes magyarajkú állampolgárnak pedig több mint 30%-a - tehát minden harmadik magyar ember! - idegen országok fennhatósága alá került. A határon kívül rekedt magyarsághoz ellenségesen viszonyuló, Trianonban létrehozott új államalakulatok (Nagy-Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Csehszlovákia) ezután mindent megtettek azért, hogy a területükön élő magyar lakosságot elűzzék vagy asszimilálják. Az első világháborút lezáró békeszerződések ezért új konfliktusok csíráit ültették el, és szinte előre vetítették Magyarország belesodródását egy újabb háborúba. A csehszlovák államhoz került Felvidék lakosságának alig több mint a fele (!) volt szlovák nemzetiségű. Az elcsatolt területen a magyar lakosság aránya meghaladta a 30 %-ot, de jelentékeny német és - a hegyvidéken nagy számú ruszin népesség is élt. A trianoni döntést követően sokan hagyták el otthonaikat az államhatalom kegyetlensége és a politika által gerjesztett intolerancia miatt. Nemzetiségi viszonyok Magyarország északi részén, 1914-ben A fekete vonal az 1920-ban meghúzott trianoni határt jelzi