Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Rózsás Márton: A polgári művelődés terei Barcson a 19. sz. derekától a II. világháborúig. (I.rész)

megalakulása viszont szervesen illeszkedett a Trianon utáni magyar politika által gerjesztett revizionista-vallásos-militáns szellemű ifjúsági nevelésbe.

26 Mivel helyi újság 1912-1919 között nem jelent meg, erről az időszakról igen hiányosak az ismereteink. Ez azért is sajnálatos, mert pontosan ebben az időben zajlott egy generáció- és szemléletváltás az egyesületek működésében is. Fontos változás, hogy a 19. század derekától-végétől aktív egyesületi tagság lassan kicserélődött, a vezetők is változtak, és új, ismét néhány évtizedig aktív személyek nevei tűntek fel a sajtó egyesületi híreiben.

27 Ha az I. világháborút követően megjelent (1921-1931) sajtót szemlézzük, azonnal feltűnik, hogy számos egyesület teljesen eltűnt. A klasszikus alapítási időszaktól működők közül szinte csak a Barcsi Jótékony Nőegylet és az Önkéntes Tűzoltó Egylet nevével és híreivel találkozhatunk, a nagy múltú Kaszinót is csak 1929-ben élesztették újjá.

28 A korabeli sajtó a pangó kisvárosi kultúra és művelődés „állatorvosi lova"-ként mutatja be Barcsot: "Ha fölvetem a kérdést: Van-e Barcson kultúrélet? - szinte érzem e három szócska ólomsúlyát, hátha valaki gúnyosan kacag föl rá: hát hol van ez a kultúrélet? Egyáltalán van-e kulturigényünk a szó nemes értelmében? Egy község, egy város kultúrájának, műveltségének a villanyvilágításon, fürdőn és flaszterjárdákon kívül az a magasságmérője, hogy lakosságának mekkora az a rétege, amelynek magasabb szellemi igényei vannak. Ahol nincs még élénk, megértő társas élet se, ott hiába keressük a szellemi kulturéletet. A nagyvárosi embernek ezernyi alkalma van, hogy mindinkább növekvő szellemi kulturigényeit kielégíthesse a különféle kulturális intézmények látogatásával, fölolvasások, előadások meghallgatásával. Ezek ma már a művelt városi emberre nézve oly nélkülözhetetlen életszükségletet képeznek, hogy ezek hiánya miatt nem is tudnánk már megszokni a falusi élet szellemi vegetációját, semmittevését. S inkább éhezik, nélkülöz, csak ezen szellemi igényeit kielégíthesse. Kisebb városkákban, mint Barcs is, elsősorban a társaskörök - nevezzék uri kaszinónak vagy iparos olvasókörnek, vagy akár gazdakörnek, - vannak hivatva a hiányokat pótolni. Éppen ezért ezek csak akkor felelnek meg az intelligens ember szellemi igényeit kielégítő kulturhivutasuknak, ha azok nem csak ivó- és kártyatanyák, de ünnepélyek, tanulságos felolvasások, tudományos és szakelőadások által is előmozdítják a tagok szellemi művelődését és erkölcsi nevelését. (...) A Levente Egyesületek - ha burkolt formában is - a fiatalok katonai kiképzését végezték. 27 A régiek közül Schleining Károly 1904-ben, Kondrát Imre 1908-ban, Piszár Antal 1923-ban halt meg. Helyüket a polgári iskola tanárai és a községi vezetés prominensei vették át. 28 „A Barcsi Kaszinó" In: Barcsi Lapok. 1929. jan. 13.