Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Rózsás Márton: A polgári művelődés terei Barcson a 19. sz. derekától a II. világháborúig. (I.rész)

Ahogy - többek közt - az iskolahálózat vagy a közegészségügy fejlettségét is szoros összefüggésbe hozhatjuk az infrastrukturális hálózat kiépítettségével és a megfelelő gazdasági potenciál meglétével, úgy ezt a civil művelődésre, ezen belül az egyesületi élet kiépülésére is vonatkoztathatjuk. Nyilvánvaló, hogy az aktív és eredményes egyesületi élethez az érdekazonosság és a hasonló műveltségi szint mellett sok más összetevő is kellett, így nem elhanyagolható nagyságú tőke is. Ezt a tőkét a polgárság jövedelméből, vállalkozásainak hozamából teremtette elő, mely vállalkozások csak egy jól prosperáló, szilárd alapokon nyugvó gazdaságban működhettek haszonnal. Barcson a 19. század derekától az I. világháborúig tartó „aranykor" - úgy tűnik - mindezt biztosítani tudta.

10 A számszerű adatok azt támasztják alá, hogy ez a tendencia nem helyi jelenség volt, hanem szervesen illeszkedett a megyében - de talán az országban is - szinte egy időben lezajlott aktív iparfejlődéshez, a lakosság koncentrálódásához.

11 A korabeli dokumentumokból és a sajtóban megjelent tudósításokból az világlik ki, hogy a korai barcsi - elsőként Barcstelepen megalakult - egyesületek többségének alapítói és tagjai a tehetősebb rétegből (birtokosok, bérlők, kereskedők, tisztviselők) kerültek ki.

12 Mindez érthető is, hiszen iskolázottságuknál és a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyüknél fogva ők voltak leginkább fogékonyak az egyesületi élet nyújtotta polgári értékrend és művelődési lehetőségek befogadására, másrészt az egyesületi tevékenység finanszírozását is tudták vállalni. Mivel többnyire a gazdaság megélénkülésével egyidőben telepedtek le Barcson, előző lakhelyükről - akár Budapestről vagy Bécsből - valószínűleg már magukkal hozhatták az egyesületi lét igényét és gyakorlatát. Barcson viszont inkább a tősgyökeres iparosok és kereskedők alkották az egyesületek tagságát, hisz a polgári réteg itt még meglehetősen vékonyka volt ebben az időben. A két településrész gazdasági-társadalmi szerkezete közötti különbség miatt már Barcstelep létrejötte (1867-68)

13 óta feszültség volt közöttük, rivalizálásuk a 19. század vége felé már-már ellenségeskedésbe ment át.

14 Ezt a sajátos Az egyesületek zöme is ebben az intervallumban alakult. " Dél-Dunántúlon 1876-1910 között az 50 iparvállalatnál többel rendelkező települések száma 71-ről 160-ra nőtt. - Bősze 1985/6. 312. 12 Erre egyértelműen utal: Kronberger 1896. 13 A vasútállomás környékén kialakult Barcstelep első épületei az ún. „Hatházak" és a „Garni" Szálloda voltak. Önálló postával, gyógyszertárral és vasúti megállóval is rendelkezett, de ennek ellenére közigazgatásilag mindvégig Barcs része volt. 14 Többek közt azt sérelmezték a barcstelepiek, hogy nincsen súlyuknak megfelelő képviseletük a képviselő-testületben, noha ők fizetik be a helyi adó nagyobb részét. Barcstól való elszakadási törekvéseik nem jártak sikerrel, az újonnan felépített közhivatalok sem Barcstelepre kerültek, sőt 1900-ban magát a Barcstelep megnevezést is eltörölték.