Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Rózsás Márton: A polgári művelődés terei Barcson a 19. sz. derekától a II. világháborúig. (I.rész)

olykor csekély, a még élő, egykori résztvevők száma pedig már elenyésző számra fogyatkozott. Mégis, azt kell mondanunk, hogy ebből, a hiányosan és esetlegesen megőrződött, de még tanulmányozható adathalmazból egy sokszínű kulturális és művészeti élet rajzolódik ki előttünk. Megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a barcsi, vidéki kisvárosi művelődés semmivel sem maradt le a megye többi, hasonló nagyságú településétől. Ma már nehezen elképzelhető, és még kevésbé reprodukálható az a pezsgés és lázas igyekezet (valamint rivalizálás a környező településekkel) mellyel a kiegyezést követő „aranykor" helyi, és betelepülő polgárai megteremtették maguknak a városi lét, a civil művelődés intézményeit. Egyesületek, egyletek, körök, társaságok Barcson, 1871-1945 A polgári társadalom önszerveződésének, önművelődésének egyik legjelentősebb színterei Magyarországon is az egyesületek voltak. Pesten és Budán már a 18. század elejétől kezdve alakultak különböző egyházi, hitbuzgalmi és temetkezési egyletek, majd a 19. század eső felében sorra jöttek létre az irodalmi, politikai és önsegélyző egyesületek. A kiegyezést követően meginduló polgárosodás a politikai, a gazdasági és a kulturális élet fejlődése megkövetelte a lakosság műveltségi szintjének emelését is. A szabadabb légkörben a lakosság egyes rétegei megalakították az igényeik szerinti művelődési egyesületeket, társaságokat és köröket. Ezek célja a műveltség magasabb szintre emelése, az olvasás népszerűsítése, könyvtárak létesítése volt, de komoly politikai szerepet is játszottak. Egy részük ugyanis Kossuth nevével és 1848 programjával fellépő pártok befolyása alá került, így néhol a korlátozottan működő politikai pártok hiányzó alapszervezeteit, sejtjeit is pótolták.

5 1867. július 3-án jelent meg Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívása népnevelési egyletek alakítására, s ezt követően egymás után alakultak az olvasóegyletek, olvasó népkörök. Alapszabályban megfogalmazott egyik fő céljukként az önnevelés által megvalósított önművelést jelölték meg. A körök vezető szerve a közgyűlés volt, alapszabályukat az alapító tagok állították össze. 4 A századforduló táján Barcs a lakosság számára nézve a megye második, az iparban foglalkoztatottak számát tekintve első helyen álló települése volt. 3 Az Olvasókör (Barcsi Olvasókör) tevékenységében is tetten érhető volt ez a fajta irányultság. (1848-as, illetve Kossuth-kultusz).