Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Ander Balázs - B. Czeller Szilvia: Csehszlovákia - 1968

is alkalmat teremtett. Amit tudott, elmesélt az aggódó szülőknek, feleségeknek. Ezt több, általam megkérdezett érintett is megerősítette, akik alig várták a határon túli híreket. Mayer György: „Szeptemberben egyszer hazajöhettem Tapolcsányból. Mikor bizonyossá vált az indulás napja, felkerestem a barcsi katonákat, és soksok levelet hoztam haza aktatáskámban. Otthon a házunkban egymást érték a szülők, feleségek. Visszafelé Nagyatádig két autóval mentünk a sógorommal, mert több mint negyven csomagot küldtek velem, többek közt téli ruhát is vittem azoknak a társaimnak, akik nem számítottak ilyen hosszú távollétre. Tapolcsányba már busszal tértem vissza, ott meg kellett szerveznem a küldemények átadását... E hónap közepe táján megjelent a táborban a Magyar Televízió forgatócsoportja és rövidfilmet készítettek, szemrevételezték a rendet, a katonai sátrakat. Az a felvétel tudomásom szerint 1968. szeptember 29-én, a Fegyveres Erők Napján került adásba. " Néhány magyar katona vétett a katonai szabályzat ellen. Kiszökdöstek a faluba, részegen énekeltek a völgyben. Háromnapi elzárást kaptak, s mivel nem volt fogda, maguknak kellett kiásniuk a saját fogdagödrüket, emellett le is fokozták őket. Ezután fokozottan ellenőrizték a parancsnokok a bejövő csomagok tartalmát, és a szeszesitalt elkobozták. Erre az intézkedésre sokan élénken emlékeznek, és arra is, hogy parancsra nagy vermet kellett ásni, melybe az alkoholt beledobták. Hasonló eset fordult elő Sütő Zoltán elmondása szerint korábban Valkón is, ahol kapuőrséget adó katonákat ért italozáson az ellenőrzés, ezért is lefokozás járt. Az élet napirend szerint folyt, a politikai helyzettől függött a maradásuk és a hazajövetelük is. Az itt eltöltött hetekről-hónapokról vallanak a féltve őrzött levelek, tábori lapok sorai.

20 „E levelet egy hazautazó hadnaggyal küldöm, aki Magyarországon feladja... Azt hiszem, maradunk, amíg itt nincs rend, persze rendet sokféleképpen lehel tenni. Mi sem tudunk többet, csak amit az újságok írnak, csupán részesei vagyunk az eseményeknek. Mindenesetre úgy érzem, a nehezén túl vagyunk. A nyugtalanságon kívül más bajom nem esett. Cseh katonákkal teljesítünk szolgálatot, elég jó a kapcsolat közöttünk. Itt már rendesen tudunk tisztálkodni, elég jó az ellátás, tisztaruha csere is megoldódott... Van egy táskarádió a sátorban, azt hallgatjuk és vitázunk a híreken. Most nagyon bíznak — és talán titkon én is -, hogy a hónap végén hazakerülünk. Egyébként folynak a kivonás 20 Mayer György hadnagy barcsi, majd kaposvári lakos elmondása szerint a tábori postaszolgálat szállította a lapokat. Sok múlott a parancsnokok és a katonai elhárítás jóhiszeműségén a cenzúrázás módját illetően, vagyis milyen tartalmú lapok érhettek haza.