Gyökerek (A Dráva Múzeum tanulmánykötete. Barcs, 2008)

Ander Balázs - B. Czeller Szilvia: Csehszlovákia - 1968

Ennek a napnak írásos lenyomata maradt egy későbbi levélben: „Nagy dolog ám élni. Nem hinném, hogy van ember, aki nem fél a haláltól, én is féltem. Én bizony láttam hamuszürke arcokat, láttam 21-én a sebtében kiosztott konzerveket majdnem egészében eldobáló katonákat, akik az idegességtől izzadva ültek-álltak lövésre készen a platón, figyelve az ablakokat, a zúgolódó provokátor tömeget. " Bázel Antal: „Aug. 20-án odaadták a géppisztolyt és a töltényeket, az egész zászlóaljban csend volt, senki nem szólt senkihez. Addig nem hittem el, hogy át kell mennünk a csehekhez. Bizonytalan volt a helyzet, de nem éreztem, hogy közvetlen veszélyben lennék. " Tatai János: „A három hét várakozás alatt végig vártuk a parancsot, de amikor 20-án riadókészültségbe helyeztek bennünket, sírtak az emberek. Én is megértem vigasztalni egy csokonyavisontai társamat, mondván, hogy a sírás nem segít. Neki kettő, nekem egy gyerekem volt. El voltam keseredve, pedig nem vagyok egy ijedős típus. " Bertalan Ferenc: „Műszaki alakulatnál rádiósként szolgáltam. Aug. 20-án este 10-kor az órákat 2 órával előre kellett hajtani, orosz idő szerint 24 órakor léptük át a FUG-gal (Felderítő Úszó Gépjármű) a határt Szob térségében. Magyar oldalon határőrök segítették az átkelést. Úgy emlékszem a járművek elejére és oldalára fehér, mintegy 20 cm széles sávot kellett festeni, mely valószínűleg a légi egységek tájékoztatására szolgált. Reggel 6 óra körül értünk Érsekújvárra (Nővé Zámky). Stratégiai pontokat kellett elfoglalnunk, a pártházat, postát, átjátszó állomást, később ezek őrzését is mi láttuk el. Semmiféle ellenállásba nem ütköztünk a csehszlovák katonák részéről. " Magyar katonák egy megjelölt FUG-ban Csehszlovákia, 1968. (eredeti kép Otártics György tulajdonában) Idézet Czeller István leveléből, 1968. október 7.