Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson

Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson Az Erdélyben élő beásokról szóló egyik legkorábbi, nyelvészeti és néprajzi szempontból is figyelmet érdemlő tudósítás német szerzőtől származik. Gustav Weigand 1897-ben a beás (báias) szót egyértelműen 'bányász' értelemben használja, és kétféle erdélyi 'baias'-ról ír: a német eredetű bányászokról és a cigány beásokról: „Másik fajtája a beásoknak a nagyapóidat kosárfonók - húsz-egynéhány család - és a faárukat (különféle teknőket, lapátokat) készítők, akiknek a letelepedési helye Kelnek, Szászorbó, Ród, Zsinna (Cílnic, Gírbova, Rodu, Jína) . A kosárfonók áruikat „keltei"-nek (kézikosár) nevezik. Nyelvük több tekintetben eltér az Apoldán beszélttől, de az egész beszédmódjuk is teljesen eltérő a többi románétól. Nagyon hangosan, a szótagokat világosan ejtve beszélnek, a palatális d', t', n', náluk dy, th, ny lesz. Elrománosodott cigányok ők, s ennek vitathatatlan bizonyítéka a testalkatuk is. Sokuknak a fénylő, fekete haja hullámos fürtökben lóg le. Ok maguk is tudják, hogy elődeik aranymosók (aurarí, baíesí) voltak, és innen örökölték a nevüket is. A folyók homokjából való aranymosás már régóta nem kifizetődő, vagy annyira kevéssé, hogy csak néhány embernek nyújt megélhetést. A megélhetésért tehát más foglalkozást kezdtek. Az Aranyos menti falvakban mindenütt találhatók cigányok a románok közé települve, és házasság útján keverednek is. Különösen feltűnő ez Szolcsván (Sälciua), innen való az én adatszolgáltatóm, Gavrilä Gligan is, aki tiszta cigány típus. A beások természetesen már nem akarnak arról tudni, hogy ők cigány származásúak. " Weigand szolcsvai

36 adatközlője, aki maga is beás cigány volt, ezek szerint még a 19. század végén is emlékezett az Aranyos menti és Sebes vidéki beás cigányok egykori aranymosó tevékenységére. Noha az Aranyos folyó mentén élő és a Szeben vármegyei beások ekkor már letelepültek, és a falvakban élve teknők, lapátok készítésével vagy kosárfonással foglalkoztak, aranymosó őseik emléke még az 1890-es években is élt közöttük. A beások elvándorlása, beások Európában Említettük, hogy az aranymosó cigányok kompániáiból gyakoriak voltak a kiválások. Egyes kisebb csoportok nyugatra, vagyis Magyarország belseje felé, mások északra, Máramaros vidékére, megint mások keletre, a Székelyföld irányába vándoroltak el. A folyamatos helyváltoztatást ösztönözte a teknőkészítésre alkalmas faanyag állandó igénye. Az aranymosó tevékenység elhagyásával ez a szempont még inkább előtérbe került. A vándorló életforma fennmaradását Szászok és románok lakta községek Szászsebes (Sebes) és Nagyszeben (Sibiu) közt. Weigand 1897. 39-40. Újabban magyarnyelven idézi: Papp 1982. 4, Uő. 2000. 208. Románok lakta falu Torda-Aranyos megye torockói járásában. Ma Sälciua, Románia. 53