Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007
Kardos Ferenc: „Mit hoztál?” – „Aranybárányt!” Adalék a dél-zalai beás cigányok keresztelési szokásaihoz
Kardos Ferenc: „ Mit hoztál?" - „Aranybárányt"Adalék a dél-zalai beás cigányok keresztelési szokásaihoz sul) hangzott el. Ezekben a közösségekben valószínűleg már magyar formájában tanulhatták meg a szövegeket. A bevezetőben idézett szöveg három szepetneki keresztelés alkalmával ugyanabban a formában fordult elő. 13 A garabonci változatnál is atyai nagyapja fogadta a gyermeket: Légy szerencsés! Mit viszel? Aranybárány ez. Bevinném. Nem hozhatod. De bevinném. Nem hozhatod. De bevinném. Na, mutasd! Na, ez a mi bárányunk! Hozhatod! fogta a gyereket és odaadta a feleségének, majd átnyújtotta a pálinkásüveget. - Igyál! Légy egészséges! Ebben a nagycsaládban már csak a két nagyszülő beszél folyékonyan beásul, a fiatalabbak csak egy-két szót tudnak. Ez a változat szerkezetében és motívumaiban azonos a bevezetőben említettel. Lényeges elemei: az aranybárány hozatala, a beengedés megakadályozása, az aranybárány megvizsgálása és a beengedés (befogadás). Szerkezete ugyanúgy hármas tagolású, mint a következő zalakarosi változaté: Én kereszteltem a Katát, a bátyám lányát. A babát én vittem hacukában a templomból és vissza. Hazajöttünk a templomból az anyu házába, és a bátyám,, a Gyuri az ajtó előtt azt kérdezte: - Mit hoztatok? - Szentelt bárányt. Ezt háromszor elismételtük, azután mehettem be az anyu házába. Mikor az én gyerekeimet a párom nővérének fia meg a felesége keresztelte, mi nem bárányoztunk, hanem Orosztonyban töltöttük a napot. Itt a testvér azért lépett a „ház ura" szerepébe, mert a kereszteléskor az apa nem volt jelen. Ez a változat azonban lényegesen eltér a korábbiaktól: a bárány nem „aranybárány", hanem „szentelt bárány", nincs kérés, helyette háromszori behívás van, és nincs próbatétel, azaz vizsgálat. A szöveghez kapcsolódó magyarázat azt is mutatja, hogy a szokás nem mindig él egy nagycsaládon belül sem. Ezt erősíti a hatodik szöveg is, mely egy, a családban korábban élő szokás emlékét idézi: 13 Saját gyűjtés, Szépeinek (1987, 1988, 1992). 14 Saját gyűjtés, Zalakaros 87.
