Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007
Kardos Ferenc: „Mit hoztál?” – „Aranybárányt!” Adalék a dél-zalai beás cigányok keresztelési szokásaihoz
Kardos Ferenc: „ Mit hoztál?" - „Aranybárányt" Adalék a dél-zalai beás cigányok keresztelési szokásaihoz merítette adatait, 10 így érthető, hogy tapasztalatai néhány ponton eltérnek a délzalai állapotoktól. A tizenhét keresztelő egyikén sem beszélhetünk nemek, korosztályok, családi állapotok szerinti éles elkülönülésről. Viszont a keresztelő folyamán vannak olyan cselekmények, amelyeket inkább a férfiak, és vannak olyanok, amelyeket inkább az asszonyok végeznek el. Ezekre az elkülönülésekre a keresztelő eseményeinek a leírásakor térek ki. A keresztelők többségénél több keresztszülő volt (tizenöt esetben két pár, egy esetben három személy). Keresztszülőnek csak egyszer- a református keresztelőn - kértek fel családon kívüli személyt. Kilenc alkalommal testvérek, öt alkalommal első unokatestvérek, és három alkalommal valamelyik nagyszülő testvérei voltak a keresztszülők. A fenti adatok meglepőek, hisz' a cigányokkal kapcsolatos irodalomban gyakran említik a gazdag, anyagiakkal segítő, esetleg híres személy keresztszülőségre való felkérését." A keresztelés menete 1. Gyülekezés a háznál, itallal való kínálás . Általában kávét és alacsonyabb alkoholtartalmú szeszes italokat szolgálnak fel. A beások felfogása szerint nem illik ilyenkor röviditalt kínálni. 2. Menet a templomba . Általában az édesanya viszi a templomba a fehér keresztelői ruhába öltöztetett gyermeket. Négy esetben az apai nagyanya vitte befelé, és hozta kifelé a gyermeket. Mindegyik esetben együtt lakott az ifjú pár az apai nagyszülőkkel, s a gyermek nevelésében is a nagyszülőknek volt meghatározó szerepük. 3. Templomi szertartás . Ez tizenhatszor katolikus, egyszer református szertartás szerint zajlott. A katolikus keresztelési szertartások (vagyis az általam megfigyelt tizenhat teljes és a huszonkilenc, csak a szertartást tartalmazó esemény) közül egyetlenegy alkalommal (Nagykanizsán) fordult elő, hogy a gyermeket magyar kisgyermekekkel együtt keresztelték meg. Minden esetben nő vitte a gyermeket a templomba, tizenöt alkalommal ez nem az édesanya volt, hanem az ő édesanyja (kilenc esetben) vagy anyósa (hat esetben), de mindig az, akinél laktak. A templomban a szertartásrend szerint tartották a keresztelőt, majd a keresztanya, a keresztapa, vagy a gyermeket befelé vivő nő hozta kifelé a gyermeket. A templomba az aszszonyok és a legközelebbi férfirokonok (apa, nagyapa, keresztapa) menRomani (cigány) nyelvet beszélő, elsősorban kereskedéssel foglalkozó népcsoport. 11 Orsós 1992; Kertész-Wilkinson 1997. 80
