Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007
Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson
Mészáros Ádám: A beás cigányok korai története és megtelepedésük Barcson Gyerekek a barcsi cigánytelepen, az 1930-as években (Gönyey Ebner Sándor felvétele) A beás férfiak famunkából tartották el jellemzően népes családjaikat. Amíg a termékeikre állandó igény mutatkozott, s ez megfelelő megélhetést biztosított számukra - más cigány csoportokkal ellentétben - a kéregetés és a lopás csak ritkán fordult elő körükben. Közösségüket kompániának, beásul kumpányénak nevezték. A kumpánye magát a telepetjelenti, ami több családot foglal magába. Ez régen munkaközösséget, együtt dolgozó teknőkészítő családokat is jelentett. Fő szerszámuk a teknővájó balta - más néven kapacs - volt, amellyel a kenyérdagasztó, a sózó- és a gyermekfúrösztő teknőket, a melencéket és a pólyateknőket készítették. A daraboláshoz régen bokorfogú fűrészt használtak, amihez két ember kellett. Napjainkra ezt a motorfűrész váltotta fel. A szerszámok többségét a falusi kováccsal készíttették el. Használtak fejszét (szekuré) és bárdot is. A hosszúnyelű mélyítő kapát (cseszlä) a teknő nagyolásához, a szalukapát (kapocska, kapácska, cseszlä mika) a finomításhoz használták. A kisebb konyhai eszközöket, mint a főző-, az evő- és a zsírkeverő kanalakat az egyenes élű kuszturáva\ és a homorú felületek kiképzéséhez használatos, kampós formájú szkábával (scoaba) készítették. A kétnyelű kések közül a patkó alakú fülkihúzó és a sziókés (kucutáj) volt használatos. Általában fűzből és nyárfából 64
