Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései sónként. 15 házhoz való anyagot vittünk ki, de eközben csak hatot sikerült felszerelni, mert menet közben elfogyott az anyag. Egy alkalommal, amikor az egyik magánháznál dolgoztam, bejött egy rendőr. Kicsit megijedtem, de kedves volt és közölte, hogy Budapesten nem így szerelik be a villanyáramot. A háború alatt Budapesten is tartózkodott. A beszélgetés végén kiderült a rendőrről, hogy neki is kellett volna villany. О a harmadik szomszédban lakott. Viszont arrafelé villanyoszlop nem volt. Megígértem neki, hogy szerzek egy oszlopot, ezután hozzá is bevezetem a villanyt. De sajnos másnap már nem mentünk ki, mert készültünk hazafelé. Szegényhez talán még most sincs bevezetve a villany. 6. A hadifogságból való hazatérésem Végre, 1950. december elején bevagoníroztunk és elindultunk hazafelé. Furcsa érzés volt eljönni. Nem sajnáltuk a helyet, de nehéz volt eljönni. Sokan szívesen ott maradtak volna, mert megvolt a biztos helyük, míg korábban Magyarországon egyáltalán nem volt pozíciójuk. Máramarosszigeten még két napig álltunk, mielőtt beértünk volna Magyarországra. Állítólag egy páran megszöktek közülünk, az itthoni felelősségre vonás miatt. Végül mégiscsak elindultunk. Záhonyon keresztül jöttünk át a határon. Csodálkoztunk azon, hogy a határőrök úgy bántak velünk, mint a leprásokkal. A fogadók majdnem leköptek bennünket. Mikor beértünk Sóskútra, a pufajkások ellenőriztek bennünket, és csodálkoztak azon, hogy mennyire jól nézünk ki, és milyen kövérek vagyunk. Azt mondták, hogy úgy nézünk ki, mintha nem is hadifogságból, hanem hizlaldából jöttünk volna.

51 Budapesten a Keleti-pályaudvaron szálltunk ki, és ávós sorfal között mentünk a Mosonyi úti fogdába. Ha a nagy tömeg között lett volna hozzátartozója valakinek, nem tudott volna vele szót váltani. Mi százan voltunk elszállásolva egy szobába. Szalmán feküdtünk, de olyan szorosan, hogy csak az oldalunkon feküdve tudtunk elférni. Ha valaki felkelt, ő már nem tudott visszamenni a régi helyére. Az anyagok kivitele „természetesen" illegális úton történt. A lopás igaz volt az egész szovjet rendszerre. Elfogadott volt a táborokon belül az a nézet, miszerint lopni szinte kötelező, mert aki nem csinálja, az rosszul csinálja. Egy fogoly pap szerint az egymástól való lopás bűn, de az őrtől vagy a munkahelyről lopni nem az. - Stark 2006. 227-228. 61 A kérdést valójában sokkal durvában intézték a hazatértekhez: „Honnan jöttek maguk, hizlaldából? " A magyar hatóságok hasonló mentalitása jellemző volt más hazatérő hadifogoly-csoportok esetében is. Korchmáros István csoportját Csapnál, a Tisza-híd innenső oldalán a következőképpen fogadták a hatóság emberei: „Fogjátok be a pofátokat, egy szerelvényt már visszafordítottak" - Korchmáros 2005. 235. 218