Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007
Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései
Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései egy olyan helyet, ahol el tudtuk hagyni az árkot. De ott olyan zűrzavar volt, hogy előttünk is oroszok, mögöttünk is oroszok, a magyarokkal fölváltva összevissza lövöldöztek. Volt egy magyar tiszt, aki hátul, a tartalékos zászlóaljnál volt, aki kiabált ránk, hogy foglaljunk tüzelőállást, de mivel lőszerünk nem volt, így a századparancsnokunk vezetésével 7-8-an elindultunk csúszva-mászva hátrafelé. Amikor kiértünk a lőtávolságból, akkor már sötétedett. Estére beértünk egy faluba, és bementünk egy házhoz. A századparancsnokunk (Rimanóczi) azt mondta, hogy maradjunk itt, ő körülnéz, és szerez élelmiszert, mert már éhesek voltunk. Egy darabig vártuk a századparancsnokot, de csak nem jött vissza. Úgy látszik, hogy jobbnak látta, ha egyedül megy, mert így jobban el tud lavírozni, és megszabadult tőlünk. Később tudtuk meg, hogy neki sikerült is a hadifogságot megúszni, és hazamenni. 35 Közben az oroszok közeledtek, és nekünk is el kellett indulni. El is indultunk a nagy tömeg után, és reggelre Márkiba értünk. Márkiban különböző csapattestektől már rengeteg katona gyűlt össze. Itt volt a 37. gyalogezred parancsnoksága. Itt ellentámadásra próbálták összeállítani a csapatokat. Adtak minden két embernek egy kenyeret, ami úgy meg volt fagyva, hogy fűrésszel kellett elosztani. Ebédre meleg ételt ígértek, utána pedig ellentámadásra kellett indulni. A csapatokat össze is állították, engem is beosztottak egy szakaszba szakaszparancsnok-helyettesnek. Egy zászlós volt a szakaszparancsnokom. Márki egy völgyben feküdt. A szakasz egy olyan házban volt elszállásolva, ahonnan szépen belátható volt, hogy mindkét oldalon milyen mozgás van. Láttuk, hogy tömegesen jönnek az egyik oldalról hátrafelé a katonák, és a másik oldalon mennek fel, tehát tömegesen vonultak vissza. 11 óra táján megjelent két német tank, amelyek az oroszok felé mentek fel a hegyre. Amikor fölértek, az oroszok elkezdték őket lőni, mire ők visszavonultak. A látottak után megkérdeztem a zászlóst, hogy velünk mi lesz tulajdonképpen, látva, hogy mindenki vonul vissza. A zászlós azt felelte, hogy ő nem kapott semmiféle utasítást, így ő nem indulhat visszafelé. Erre én szóltam a századunkból 56 embernek, és elindultunk toronyiránt a nagy hóban visszafelé. Ez 15-én délelőtt volt. 36 Egész éjjel mentünk. Én lázas voltam, de egyelőre bírtam a menetelést. 17-én Szagunyha értünk. Itt nagy élelmiszerraktár és nagyon sok visszavonuló katona volt, akikből itt újra századokat akartak összeállítani ellentámadásra. A századot össze is állították, én szakaszparancsnok-helyettesi beosztást kaptam, de szerencsém volt, mert az utolsó szakasz szakaszparancsnoki Egy Parádi József birtokában lévő, 1944 r ből való fényképen Rimanóczi századparancsnok felismerhető Kókány Jenő esküvőjén. 36 Márkit 16-án vették be a szovjet csapatok. - Horváth 1959. 277. 205
