Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései első vonalból fényes nappal jöttem ki. Az oroszok megláttak, elkezdtek rám lőni, úgyhogy az út egy részét kúszásban kellett megtennem. Akkor úgy gondoltam, hogy csak lőjetek, én már úgysem jövök ide vissza.

31 Sajnos nem így történt. Hazafelé menet láttam, hogy milyen különbség van a német katonák és a magyar katonák között. Mi kaptunk egy egykilós konzervet és egy kenyeret az útra, és harmadosztályú kocsiban utaztunk. A németek viszont első osztályú kocsiban utaztak, és az ellátásukat össze sem lehetett hasonlítani a miénkkel. A németek minket alsóbb rendű egyéneknek tekintettek. Például előfordult, hogy egy német őrmester egy magyar századosnak adott utasítást. De ugyanúgy volt ez a felsőbb hadvezetésben is. Mindezek mellett szerencsésen hazaértem. Sárbogárdon szálltam ki, és a legnagyobb meglepetésemre a menyasszonyommal találkoztam, aki pont egy olyan katonát keresett, aki visszafelé ment, mert nekem csomagot akart küldeni. Nagyon meglepődött, amikor meglátott, mert nem sejtette, hogy szabadságot fogok kapni, és hazajövök. Szabadságom alatt meglátogattam a szüleimet is. Sajnos nem úgy történt, ahogy elgondoltam, mert a szabadságom lejárta után csak vissza kellett menni. A menyasszonyom le akart beszélni róla, de nem tudom, mi lett volna ez esetben, mert még nagyon sokára ért véget a háború. Visszautazásomkor a menyasszonyom elkísért Budapestig, és ott, a búcsúzkodás nehéz volt. Mintha éreztük volna mind a ketten, hogy nagyon sokára, vagy sosem találkozunk már újra. A nehéz búcsúzás után elindultunk Kassára. Kassán még három napot rostokoltunk. Már abban reménykedtünk, hogy talán nem is kell visszamenni, de a negyedik nap mégiscsak elindultunk. November közepén találtam meg a századomat Maja községben, ahol pihenőt tartottak. Ott történt meg velem, hogy egyszer kimostam a két meleg alsónadrágomat, és kitettem száradni az udvaron egy drótra. Másnap reggel arra lettem figyelmes, hogy egy tehén rágja a gatyámat. Azonnal kiszaladtam, de úgy látszik, hogy az egyiket már megette. A másikat még sikerült kiráncigálni a szájából. Az orosz lakosság gyakran egy fedél alatt élt a háziállatokkal, ami hozzájárult a meleg megtartásához a téli hidegben. Láttam olyat, hogy amikor benéztem egy házba, egy tehén nézett vissza rám.

32 Amikor visszajöttem a szabadságról, akkor a századhírnök ment szabadságra, és nekem kellett az irodai teendőket ellátni. Közben megbetegedtem, és 31 Valójában a katonák elhitték, vagy elhitették velük, hogy a szovjet hadsereg felbomlóban van. (Bártfai 1988. 38.). Bizonyára ez is közrejátszhatott a rossz harci morál kialakulásában. 32 Ezt a szokást más honvédek is megtapasztalták. Mivel ez magyar szemszögből nézve furcsaság volt, több visszaemlékezésben is megemlítik. -Szabó-Szilágyi 2001. 181. 203