Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései tiszteket, akik mindig azt keresték, hogyan tudják kivonni magukat a harcokból.

26 A konyhánk az osztrogozsszki erdőben volt, tőlünk körülbelül 4-5 km-re. Naponta egyszer hozták ki az élelmet. A melegételt délben és ugyanakkor hozták ki a vacsorára valót és a másnap reggelre való hidegélelmet. A szolgálatvezetőnk, aki hivatásos szakaszvezető volt, az állandóan a konyhánál volt, nem jött ki az első vonalba. Úgyhogy a századparancsnok engem bízott meg, hogy a szolgálatvezetői teendőket ellássam és az ebédet, vacsorát, reggelit kiosszam. A sok sebesült közül csak párat tudtak a sebesülthordozók kihozni az oroszok által állandóan tűz alatt tartott veszélyes területről.

27 A halottakat a faluba eltemettük, amennyire lehetséges volt a kemény talaj miatt. Én keresztet készítettem a sírokra, és értesítettem a halottak hozzátartozóit. A nagy veszteségek miatt augusztus 18-án leváltottak bennünket a németek, a századunk pedig visszavonult az osztrogozsszki erdőbe, ahol a konyhánk volt. Engem két fővel otthagytak azzal, hogy másnap küldenek két kocsit, és az ottmaradt hadifelszerelést vigyük utánuk. Másnap reggel meg is jött a két kocsi. Mi felrakodtunk és elindultunk visszafelé. Majdnem beértünk az erdőbe, amikor hat darab „Rata" vadászrepülő megtámadott bennünket. A lovak megijedtek, a kocsis leugrott, és lefeküdt a fűre, én elkaptam a gyeplőt, hogy megfékezzem a lovakat. A repülőgépek elmentek, és utána látom, hogy a kocsis megsebesült. Egy repülőről géppuskával átlőtték a térdét. Ha fennmarad a kocsin, semmi baja nem történt volna. Utána bevittük a századunkhoz, a körletbe, és ellátták a sebesültet. Másnap pihenőre mentünk Krutez községbe. Az ezred nagy vesztesége után az első zászlóaljat megszüntették, és az abból visszamaradt emberekből feltöltötték a 2. és a 3. zászlóaljat. De ez sem volt még elég a feltöltéshez, és hazulról hoztak embereket, akik fegyencekből, büntetett előéletűekből, illetve politikai okokból megbízhatatlan emberekből állA hivatásos tisztekkel kapcsolatos panaszok, miszerint kivonják magukat a nehezebb feladatok alól, más visszaemlékezésekben is visszatükröződnek. Egy hivatásos tiszt, Deák Gyula is tapasztalt olyan esetet, amikor lehetőségeikhez képest alulteljesítettek az egységében szolgáló tisztek {Deák 2004. 12.). 27 Parádi Józsefet idézi a századhoz beosztott munkaszolgálatosokkal kapcsolatosan Szilágyi Mihály és Szabó Péter könyve: „Amikor csapatcsendőr társammal együtt a kitűzött helyen és időben megjelentem, a zsidók akkora ricsajt csaptak, hogy észrevette őket az orosz, és lőni kezdett. Mindnyájan a lövészárkokba ugráltunk, és rábeszéltük a zsidókat, hogy maradjanak veszteg, mi majd ketten kimegyünk és kijuttatjuk a spanyolbakokat. A legyengült munkaszolgálatosok boldogan maradtak csendben a lövészárokban, hálálkodva ígérték, hogy hazatérve nem feledkeznek meg jótevőikről. Nem hiszem, hogy megérték ép bőrrel a háború végét. " - Szabó-Szilágyi 2001. 189-190 201