Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései amit ne tudnék teljesíteni és elvállaltam. Sokszor gondoltam rá a hadifogságban, hogy ez lett a vesztem, és ezért voltam olyan sokáig hadifogságban. Amikor viszont arra gondoltam, hogy Korotojaknéd, az első támadásnál négy rajparancsnokból három elesett, és az is elesett, aki énhelyettem lett rajparancsnok, akkor rájöttem, mégiscsak jobb volt így. 1942. július 14-én bevagoníroztunk Sárbogárdon, és indultunk Oroszországba.

20 Az indulásnál ott volt az anyám és a menyasszonyom is. Nem volt kimondottan jó érzés vagonokban indulni Csehszlovákián, Lengyelországon át éjjel-nappal Fehéroroszországba. Recsicán kötöttünk ki. Ott vagoníroztunk ki és onnét indultunk január 20-a körül Gomel-Csernyigovon át Osztrogozsszkxg. A menetelés úgy történt, hogy a legénység teljes felszereléssel gyalog, a tisztek lóháton mentek. Kocsik is voltak a századnál. Ezek a konyhafelszerelést, a tisztek holmiját és egyéb harci felszereléseket vittek. Nekem az volt a feladatom, hogy az úton a század után mentem, és senkit sem hagyhattam lemaradni. Ha valakinek megfájdult a lába, vagy beteg lett, azt a kocsira fel kellett rakni. Végeredményben senki sem maradhatott le. Körülbelül 1500 km-t gyalogoltunk, naponta 30-40 km-t. Közben egy-egy nap pihenőt is tartottunk, ha nagyon kifáradt a társaság. Éjszaka nem mentünk, hanem egy-egy faluban vagy városban megálltunk és ott saját sátrakban és nem házaknál töltöttük az éjszakát.

21 A tisztek viszont jobb helyeken, házakban lettek elszállásolva. Útközben elég sok nehézség volt, mert földúton mentünk végig és esős időben akkora sár volt, hogy a lovas kocsikat nekünk kellett kisegíteni, mert a lovak előbb kidöglöttek, mint az emberek. Nekem kellett ellenőrizni, hogy a századból senki se beszélgessen az orosz lakossággal, és főleg semmit el ne tulajdonítsanak tőlük. Ilyen a századunkban nem is történt meg. Sokszor csodálkoztam azon, ahogy mások cselekedtek az orosz lakossággal szemben, én nem tudom elképzelni, mert a mi századunknál ilyen nem történt meg. 1942. augusztus 5-én délután értünk Parádi József fenti megfigyelése jogosnak látszik egy másik volt hadifogoly visszaemlékezésének tükrében. Ez utóbbi visszaemlékező említi, hogy hazaindulásuk idején az oroszok félreállították a németesen hangzó nevűeket, valamint a csendőr, rendőr és más „őr"-re végződő foglalkozású hadifoglyokat. - Korchmáros 2005. 226-227. 20 A 2. magyar hadsereg Donhoz való kiszállítása július 27-re befejeződött. - Horváth 1959.24. 21 A katonai egységek kivagonírozása több száz km-re az arcvonal mögött történt. Lajtos Árpád, a 2. magyar hadsereg vezérkari tisztje szerint minderre azért volt szükség, mert a sztálingrádi harcok miatt eléggé leterheltek voltak a vasúti vonalak. - Lajtos 1989. 69. A Donhoz való kivonuláskor jellemző volt, hogy a katonák a lakossággal való érintkezést igyekeztek a legszükségesebb esetekre korlátozni. Az elszállásolás saját sátrakban történt. -Kadosa 2000. 114. 198