Gyökerek • A Dráva Múzeum tanulmánykötete, 2007

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben” – egy régi barcsi visszaemlékezései

Necze Gábor: „Születtem 1915-ben... " Egy régi barcsi visszaemlékezései A négy barát közül a Csióval - aki egy utcában lakott velem - már polgáriba is együtt jártunk. О mindig azt tervezte, hogy pénzügyőr lesz, én viszont pilóta akartam lenni. A sors úgy hozta, hogy pont az ellenkezőjét hozta. О 1939-ben bevonult a repülősökhöz és kikerült Olaszországba vadászpilótakiképzésre. El is végezte. Egy évig volt kint, utána hazajött és '40-ben, Erdélyben, gyakorlatozás közben, műszaki hiba folytán lezuhant a géppel együtt, és szörnyethalt. Az édesanyja értesített engem. Én akkor már Tolnában, Nagydorogon voltam pénzügyőr, és elmentem a temetésére. Nagyon nagy temetés volt. Repülőgépek röpködtek felettünk egészen addig, ameddig ki nem értünk a temetőbe. 1992 táján elutaztam a családom néhány tagjával Barcsra. Meglátogattuk Csió sírját. Egy régi barátom nem messze lakott a temetőtől. Amikor a barátom felesége meglátott, egyből felkiáltott: jé, a Dusán. Amióta 1937-ben elkerültem Barcsról, azóta nem találkoztunk. Ennek ellenére emlékezett a becenevemre. Az eltelt 55 év ebben a pillanatban szinte semmivé foszlott. Egy olyan érdekes érzés fogott el, mintha ez az 5 évtized meg sem történt volna. A Dusán becenév is rég a feledés homályába veszett, aminek szintén megvan a maga története, magában rejtve a háború előtti kor szellemét. A '30-as évek elején még Petrovics volt a vezetéknevem. Édesapám 1940-ben magyarosította Parádira a nevét. Ezzel automatikusan a bátyám és az én nevem is megváltozott. Volt ekkoriban egy Petroviĉ Dusán nevű szerb merénylő, ezért engem is elneveztek Dusánnak. A baráti köröm négy tagja közül az egyiknek katona korában volt egy Mátrai nevű határőr alhadnagy parancsnoka, aki Barcson élt, és nagyon szigorú ember volt. Három lánya volt. A középső lánynak a barátom udvarolt. A legidősebbel, Borikával egy osztályba jártam a polgári iskolába, utána pedig elkezd-tem neki udvarolgatni, de úgy, hogy a lány anyja mindenhova jött velünk, de akkoriban még őhozzájuk sem lehetett elmenni, csak ha a ház ura nem volt otthon. Eléggé goromba ember volt a lány 189